Tartalomjegyzék:

Ajánlás

Bevezetés

Jelenetek

Farsang 

Bolond ballagás

Seprűs ballagás

Mikulás estek

 Faliújság

Köszönet

 

 

 

Balogh Balázs

 

 

 

 

DERŰ AZ ISKOLÁBAN

 

 

 

 

 

 

Karacs Ferenc Gimnázium, Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium
4150 Püspökladány, Gagarin u. 2.

 

A j á n l á s

 

Ajánlom ezt a kötetet mindazoknak, akiknek szívügyük a diákság tanórán

kívüli kulturális élete, akik az iskola, a kollégium nevelőmunkájában kitüntetett szerepet szánnak a fiatalok öntevékenységének, a műveltség tágabb értelmezésének, a szabad önkifejezésének. Ez a szöveggyűjtemény a diákhumor színpadi megjelenítésének sokéves gyakorlatából meríti tárgyát. Értékét növeli, hogy valamennyi kiállta a nyilvánosság próbáját, vagyis előadták, megjelenítettél, eljátszották. És sikerük volt!

Az olvasó bizonyára megpróbálja majd valamiképpen csoportosítani őket témájuk, műfajuk, szcenikai tulajdonságuk stb, alapján. Nem lesz könnyű dolguk, noha a tartalomjegyzék segíteni fog ebben. De a csoportosítás többé-kevésbé önkényes, mert egy bizonyos szöveg több csoportba is besorolható, a felosztás szempontjai szaporíthatók, s akárhogy variáljuk, mindig marad kivétel / ezek az „egyebek” / Mindez érthető, ha tekintetbe vesszük a jelenetek, írások keletkezési körülményeit: legtöbbször valamilyen ötletre, spontán kifejezési szándékra vezethetők vissza. Természetesnek kell tartanunk, hogy a szövegek nem tudják visszaadni a befogadás légkörét, a „helyi színt,” azt a különleges beavatottságot, amelyben a szavak és gesztusok robbannak, a poénok elsülnek. Remélhető viszont, hogy e nélkül is élvezhetők és használhatók. A humor önmagában is utat talál a befogadóhoz, mert vannak közmegegyezésen alapuló eszközei. / pl. a túlzás, az emberi gyarlóság jelei, ellentét a magasröptű, fennkölt stílus és a vaskos realitások között, a mulatságos helyzetek, pózok, a burleksz, a félreértések, az irónia, a parodizálás stb. /

Előre kell bocsátanunk, hogy ezek a szövegek nem szépirodalmi igénnyel készültek. Alkotójukat, a szerzőt nem irodalmi ambíciók vezették, bár bizonyos minták hatása felismerhető. / pl. Karinthy /A több évtizedes iskolai és kollégiumi szolgálat bátorította fel

arra, hogy maga állítson össze jeleneteket, párbeszédeket mintegy átszűrve diákjai látásmódján. Iskola / diákélet / alulnézetben – ez lehetne a kötet mottója. „Verset írok, s ők fogják ceruzámat” írja József Attila azokról, akik megszólalásra ösztönözték. Balogh Balázs kolléga – igen jó humorérzékkel – képes volt beleélni magát a diákok helyzetébe, ebben rejlik munkájának eredetisége. Vállalkozása hosszú éveken át sikeres volt és ösztönző: a diákokat önkifejezésre, a tanárokat a humor kapcsolatteremtő erejének el- és felismerésére késztette.

Minden iskolának megvannak a saját kulturális hagyományai. A mi iskolánkban – ezt a szerző vázlatos áttekintéséből is olvashatjuk a kötetben – 1964-től rendeztek évente, később kétévente kulturális napokat. / seregszemlét, versenyeket / Hogy az egykori kezdeményezés nem fulladt ki, az főleg annak köszönhető, hogy a kezdeti merev versenykiírásokat vagy „elvárásokat” a szabad önkifejezés céljából fellazítottuk. Nem állítottunk műfaji, tematikai korlátokat, csupán a jó ízlést és az előadások minőségét / hatásosságát / mérlegeltük az értékelésben. Balogh Balázs - és persze a diákok is – élni tudtak ezzel a szabadsággal, és sok éven át, szereztek örömet a szűkebb és tágabb publikumnak.  

 

 

 

Köszönet érte!

 

 

 

Nyirkos Tibor

ny. középiskolai igazgató

Karacs Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola

Püspökladány

 

 

 

 

B e v e z e t é s

 

Egy francia moralista mondta a következőket: „Sok barátom van, akiket azért becsülök, mert nem írtak könyvet.” Bizony, ez a megállapítás igencsak meggondolásra késztetheti azokat, akik tollat vesznek a kezükbe. Hiszen írni felelősség. Remélem azonban, hogy az én barátaim nem vonják meg rokonszenvüket, hiszen amit leírtam, nem írói igénnyel készült a szó valódi értelmében, hanem pedagógiai tapasztalataimnak egyszerű leírása. Ha a „műfaját” meg kellene határozni, inkább segédkönyvnek tekinteném, amelyet azok számára írtam, akik érdeklődnek a pedagógiai kérdések iránt. Azoknak, akik gyakorló tanárok, kollégiumi nevelők, akik szeretnék elviselhetőbbé tenni a szorongásokkal teli iskolát, a személyiségfejlődésre rendkívül károsan ható komor, merev, túl szigorú oktatást, nevelést.

Ez a kis segédkönyv az iskolai, kollégiumi nevelés mindennapi gyakorlatában született. Tulajdonképpen nem tettem mást, mint leírtam azt.

Mindig is nagyon érdekelt, hogy a tanulók milyen hatékonysággal tudják feladataikat megoldani, milyen nevelői hatások tudják a tanulók személyiségét tudatosan alakítani, egészséges irányba fejleszteni. A pedagógus társadalomjelentős része szkeptikus a bonyolult tanulói személyiség megközelítésében, talán mert ez komoly felkészültséget, következetes, humánus magatartást, odaadást kíván a gyakorlati munkában.

Természetesen a személyiség fejlesztése rendkívül bonyolult, összetett feladat. Ebből kiindulva egy-egy részterületet kiemelni nem mindig szerencsés pedagógiai vállalkozás. Én mégis erre vállalkoztam, mert negyvenéves pedagógiai tapasztalataim arról győztek meg, hogy a nevelés egy fontos területének szinte nincs szakirodalma. Könyvek sokasága foglalkozik pedagógia pszichológiával, szociálpszichológiával, általános lélektannal, de ezekben hiába keressük a komikum, a nevetés, a derű, a humor pedagógiai szerepét, jelentőségét, kialakításának módszereit. Ilyennel nem találkozunk. Csupán általánosságban, érintőlegesen foglalkoznak a tanulók hangulati életével, ami semmi útmutatást nem ad a tanároknak, nevelőtanároknak. De egyáltalán, a pedagógia tudománya foglalkozott-e valaha ezzel a kérdéssel?

Mert hát mit is jelent a nevetés? Mit tehát a derű? Mi van a nevetés, derű mélyén? Henri Bergson szerint: „Arisztotelész óta a legnagyobb gondolkodók birkóztak ezzel a kis problémával, amely mindig kitér az erőfeszítés elől, félresiklik, elillan, majd megint felbukkan, mint afféle arcátlan kihívás, a filozófiai gondolkodással szemben.”

Ma már természetesen vannak bizonyos nézetek, kutatások a témával kapcsolatban, amellyel azonban nem foglalkozom, mert gyakorlati következtetést nehéz belőlük levonni. Talán nem is volna szerencsés a nevetést, a derű alapját, a komikumot egyetlen meghatározás béklyójába szorítani. A következetes megfigyelés segítségével talán, mellesleg, egy elméleti meghatározásnál hajlékonyabb eredményre lelünk, valami gyakorlati és bensőséges megismerésre, olyasfélére, ami hosszú együttélésből születik. Ezt az utat jártam. Megfigyeltem. Megfigyeltem. Azt hiszem, elég korán felismertem, hogy a nevetés, a derű olyan együttes élmény az iskolában, amelynek pedagógiai jelentősége szinte felbecsülhetetlen. Ezt az általános iskolámban tapasztaltam először, csak később tudatosult bennem. Akkor még nem értettem, hogy miért érezzük magunkat nagyon jól, a „bilincses iskolában.” Miért lengi be a derű osztályunk és iskolánk életét. Csak később értettem meg, hogy ennek a jó hangulatú osztálynak, ahol mindennapos volt a derű, egy istenáldotta tehetségű pedagógus volt a hátterében. Faragó Jánosné Prókai Anna, általános iskolai osztályfőnököm. Ő gyújtotta lángra bennem a szikrát, amely az óta is ég, erőt ad pedagógiai tevékenységemhez.

Miért is volt számomra oly kedves a jászárokszállási, Dobó úti általános iskola? Azért mert olyan élményekkel gazdagított, amely későbbi életemet, pedagógiai munkámat egyértelműen meghatározta. Abban az iskolában mindig jó volt a hangulat, mert tanító néninek mindig volt ötlete valamilyen értelmes tevékenység megszervezésére. Ő igazolta azt a tételt, hogy a nevelés tulajdonképpen nem más, mint a tanulók tapasztalatainak megszervezése. Ma már tudom, hogy miért szerkesztett velünk olyan faliújságot, amelynek éltető eleme a humor volt. Ő maga is írt hangulatos cikkeket, amellyel görbe tükröt állított elénk. Aztán magunk is próbáltunk effélét csinálni. Állandóan derűs volt a hangulat. Tanító néni összegyűjtötte bakijainkat, aranyköpéseinket, és alkalmanként elmondta azokat. Kettőt közzéteszek ezekből.

Kémia órán tanár úr feltette a kérdést: Szarka Jóska! Mik azok a halogén elemek? Jóskának persze fogalma sem volt az egészről, de mint minden valamire való diák, mentette a ”bőrét” és a következőt „felelte:” Tanár úr kérem! A halogén elemek azok az elemek, amelyek már kihaló félben vannak!” Egy másik alkalommal történelemóra volt, amelyen megjelent a tanfelügyelő is. Izgatottak voltunk nagyon, tanító néni is drukkolt egy kicsit. Szabó Laci felelt, Széchenyiről kellett előadni tudását. Bizony az nem sok volt. Egyszer csak a tanfelügyelő hirtelen a következő kérdést tette fel: „Na és azt tudod – e, hogy miként halt meg Széchenyi?” A kérdés nagyon váratlanul érte Lacit, feje üresen kongott, nem jelzett vissza az értelem. De feltalálta magát, füleit jól kihegyezte, és várta a megváltó segítséget, a súgást természetesen. Az osztály azonnal kihasználta azt az egyetlen pillanatot, amikor a tanfelügyelő valamit szólt tanító nénihez, és nem figyelt a felelőre. Azonnal súgtunk. A jobboldali padsorból azt, hogy „agyonlőtte magát,” a baloldali padsorból pedig mutattuk is neki azt, hogy „főbe lőtte magát.” Laci arca felragyogott, és határozottan válaszolt: „Agyba-főbe lőtte magát!” Napokra határozta meg hangulatunkat a derű, amely közös élményünk volt ugyan, de ezt tanító néni tudatosította bennünk. Véletlen-e, hogy segédkönyvemben mintegy százötven bakit írtam le, amelyet évtizedeken át gyűjtöttem. Ezeket én is felhasználtam, mint a derű „aranyrögeit.”

Az egész falu várta az iskolai karácsonyi, farsangi műsorainkat. A nagy sikerre való tekintettel, több alkalommal is előadtuk azokat a jeleneteket, magánszámokat, amelyet tanító néni és néhány kollégája írt, vagy szerkesztett. Ezek az előadások, írások rólunk, diákokról szóltak, görbe tükröt állítottak elénk, amelyeken nagyon sokat derültünk, s heteken át derű lengte be az osztályt, az iskolát. Itt nagyon jó volt diáknak lenni. Emlékszem, jól is tanultunk. Ma már pontosan tudom, hogy miért. A szorongásoktól mentes, „szabadlelkű” diák mindig jobb teljesítményre képes, személyisége egészségesebben fejlődik Máig bennem élnek azok az élmények, amelyek meghatározóak voltak, s tulajdonképpen pedagógiai tevékenységem kiinduló pontját jelentették a népi táncok, sportjátékok, kirándulások, tele derűvel minden. Mindennek a mozgatója, irányítója a nagyon tehetséges fiatal tanítónő volt tehát. Tudatosan teremtett olyan helyzeteket, ahol derű fakadt. Ha bejött az osztályba, mindig sugárzott az arca, mindig ott lebegett a derű lehetősége. Az iskola itt örömet jelentett számunkra, nem szorongást. Ez a nevelési minta élt bennem, amikor elkezdtem tanulmányaimat a középiskolában.

Az ott eltöltött évek során már soha nem találtam meg az általános iskolában tapasztalt derűs iskolát. Néhány kiváló pedagógiai érzékkel megáldott tanárom - Győri Gyula, Korsós Miklós, Kiss Endre –sok derűs órát szerzett nekünk, maradandó élményeket éltünk meg együtt. Az egész iskola légköre azonban már egészen más volt. A komor, szigorúságra hangolt környezet, a magasabb követelmények sok gondot okoztak. Nehezen termett a jókedv. Márpedig a derű, a humor, a nevetés egy tőről fakadnak, s a legfőbb jók között szerepelnek. Gyógyerejük közismert, és egyszerűen nélkülözhetetlenek az élet elviselésében. Legjelentősebb szerepük pedig éppenséggel a nevelésben van. Mert ami humortalanul gyötrelem, egy kis nevetéssel feloldva már könnyű és természetes lehet. És kiktől kaphattuk volna a mintát, ha nem tanárainktól nevelőinktől? Mint a jászárokszállási iskolában.

Már tanári pályám kezdetén foglalkoztatott a kérdés: képes leszek-e megvalósítani azt, amit én diákként elvártam az iskolától. Képes leszek-e arra, hogy úgy érezzem magam, mint akkor. Tudok-e derűs hangulatot teremteni magam körül, teremthetek –e olyan légkört, amelyben tanítványaim is jól érzik magukat, felszabadultan viselkednek, és örömmel végzik munkájukat.

Nem voltam nehéz helyzetben, hiszen a „mintát” követtem,- kiváló tanítóimat, tanáraimat - akiktől tapasztalataimat „szereztem.” E tapasztalatok alapján kezdtem meg munkámat. Nagy szerencsémre egy olyan fiatal tantestületbe kerültem, ahol sok kiváló humorú, szellemes kollégát ismertem meg. Ebben a tantestületben állandóan kiegyensúlyozott, nyugodt, derűs volt a hangulat. Örömmel mentek és jó hangulatban jöttek az órákról. Ez természetesen átsugárzott az egész iskolai életre. Számomra is nagy önbizalmat adott. Az ilyen környezetben a diákok is fogékonyabbak a humorra, nevetésre, derűre. Az iskolai, kollégiumi élet során természetesen spontán is alakulnak mókás helyzetek, jó poénok,

amelyek sűrűn adtak okot a derűre, de ezek átmeneti hangulatváltozások voltak csupán. Én azt szerettem volna, ha a derű lehetősége mindig ott vibrálna a tanulók lelkében. A pedagógiai folyamatban egyre fogékonyabbá váljanak a derűre, és fejlődjön a humorérzékük, mert szerintem a humor a szellem játéka! Ezt a játékot is tanítani kell! Faludy Györgyöt, a kiváló írót – aki jó barátja volt Karinthy Frigyesnek – megkérdezték, hogy mit tanult a zseniális írótól. Faludy azt válaszolta, hogy „a jókedvet, az örömöt tanultam tőle.” Igen! Ezek szerint

a jókedvet, az örömet, derűt is tanítani lehet! Természetesen nem tantárgyként, hanem beleolvadva, szerves részeként a nevelési folyamatnak.

Mint ismeretes, minden iskola terv szerint dolgozik. A tervek között mindenhol szerepel a kulturális tevékenység, annak szervezeti formái. . Ha tudatos törekvés van a humor, a derű lehetőségének megteremtésére, amelyet a folyamatosság jellemez, az eredmény nem maradhat el. Iskolánként, a helyi adottságoknak megfelelően, rendkívül változóak lehetnek ezek a tevékenységek. A mi iskolánk – a Karacs Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola - főbb tevékenységi területei – amelyeken a jókedvet, az örömöt, a derűt szerettem volna „tanítani,” a következők voltak:

Természetesen a tanítási órák, / gyakorlati foglalkozások, osztályfőnöki órák /

Tanévnyitó ünnepségek.

Elsősök bemutatkozása

Osztályok műsoros klub délutánjai

Mikulás- est

Karácsonyi ünnepség

Farsangi játékok

Karacs – napok / kétévenként minden osztály önálló műsort ad /

Bolond ballagás

Seprűs ballagás

Iskolai ballagási ünnepség

Az iskola bemutatkozik / megyei vetélkedő /

Megyei iskolák, kollégiumok kulturális versenyei

A tanítási órák – melyek négyéves folyamatot jelentenek – számtalan lehetőséget adnak a jókedv, a derű „fakasztására” Nem olcsó viccekkel, idétlenkedésekkel, hanem a tananyag által kínálkozó lehetőségekkel. A tanulók hamar észreveszik, ha a tanár „feladja a labdát.” Hozzászoknak, Követik, figyelik a tanár munkáját, és ha alkalom van rá, azonnal „lecsapnak.” . Egy példát szeretnék leírni erre. Biológia órát tartottam. A korai fagyok veszélyéről beszéltem, közben „feladtam a labdát” a tanulóknak. Így fejtegettem „téziseimet,” ha április végén elvetik a babot például, az a kései fagyoktól „megfázik,” és a növény tönkremegy. Nincs szomorúbb látvány – mondtam – ekkor az első padban megszólalt az egyik tanuló, „mint egy náthás bab, tanár úr!” Magam is elmosolyodtam, bocsánatos „bűn” volt ez a beszólás. Ezután még jobban figyeltek az órán, és végig derűs volt a hangulat. Ez közös élmény volt, ők teremtették meg. Eredmény? Mindig követték mondanivalómat, figyeltek, és azonnal lecsaptak a poénra egy kis humorért. Még a legnehezebb feladatok megoldásában is segített a humor, a derű. A humor serkenti az agy működését!

Ismert dolog, hogy a tanulók magatartásával rendszerint baj van. Mennyire igaz, már az ókori Rómában szállóigévé vált tapasztalat. „Juventus ventus!” Az ifjúság szél! Tehát valamilyen módon meg kell zabolázni, de ehhez meg kell találni a nevelési módokat, hogy a szél ne váljon viharrá. Alkalmat kell találni arra, hogy a szél, a vihar, csendesedjék. Bízni kell abban, hogy a viharok elcsendesednek, újra kék lesz az ég, helyreáll az egyetemes rend. A nevetés, a derű az egyik leghatékonyabb mód ennek megteremtésében. Tapasztalataim szerint e módok megteremtésének alapvető feltételei vannak. Legfontosabb a tanár személyisége, rátermettsége. Döntő, hogy tisztelje a tanulókat, szakmailag felkészült legyen, és a humorérzékkel áldja meg a sors. A nevelőtestületi egység eldöntheti az eredményességet. Ha csak „magányos farkasok” tevékenykednek, lehetnek kiváló, derűs osztályok, de az iskolai légkör, a nevelői munka hatékonysága csak részleges.

Iskolai neveltetésem hatására egyszerűen nem voltam képes elfogadni a szorongásokkal teli, túlszabályozott iskolát. Csak akkor éreztem jól magam, akkor tudtam hatékonyan dolgozni, ha tanítványaim is jól érezték magukat, derűs volt az arcuk, nyitott volt a szívük, fogékonyak a fontos dolgokra, az értékekre. Ezért megpróbáltam „tanítani” a jókedvet, a derűt, az örömöt. Miként? Néhány leírt tapasztalatommal szeretném ezt érzékeltetni, talán egy bizonyos mértékig igazolni is. Beavatás című egyfelvonásosom indítékai, az előadás létrejöttének körülményei, az előadás talán betekintést adhat a munkámban alkalmazott módszereimről.

A kollégiumunkban is hagyományozódott egy szokás, az elsősök beavatása. Kezdetben megbocsátható bosszúságokat okoztak a felsőbb osztályosok az elsősöknek.  

/ bekenték őket fogkrémmel, eldugták a cipőiket stb./. Később nagyon eldurvult az avatás. Odáig fajult a helyzet, hogy kezdték megalázni az elsősöket. Hiába kaptak nevelőtanári megrovást, igazgatói figyelmeztetést, a folyamatot nem lehetett megállítani. Egyszer már tettlegességre került a sor. Több elsős kollégista orvosi kezelésre szorult. Ekkor határoztam el, hogy Beavatás címmel írok egy jelenetet. Bejelentettem, hogy azok a tanulók adják elő a jelenetet, akik az avatás részvevői voltak. A felsősök nehezen egyeztek bele, de végül vállalták a feladatot. A jelenet történéseit szatirikus formában, eltúlozva, de az alapjelenségnél maradva írtam meg. Körülbelül másfél hónapig próbáltuk a jelenetet. Már a próbákon is egyre felszabadultabbak lettek a tanulók, dőltek a nevetéstől, persze önmagukat nevették ki. Saját ötleteik voltak a „mű” reálisabbá tételére. Tudatosan törekedtem arra, hogy közös munka eredménye legyen az „alkotás,” a jó ötleteket megdicsértem. A bemutató előtt már teljesen magukénak érezték a darabot. Ez volt a célom, ez tette hitelessé tevékenységüket. A próbák során többször újra „átélték” a beavatás durva, megalázó részleteit. Jókat röhögtek, / ez a legjobb kifejezés / de éreztem, hogy bizonyos önvizsgálatra is kényszerültek a lelkükben, önmagukat játszották, görbe tükörben látták magukat. Az előadás frenetikus sikert aratott! Az arcukon láttam az öntisztulás örömét, végre is megszabadultak attól a nyomasztó érzéstől, amit a beavatás durvasága okozott lelkükön. Azok a tanulók, akiket az igazgató az elmúlt évben elmarasztalt, most igazgatói dicséretet kaptak. Szíven találta őket ez a változás. Ezután egyre jobban „igényelték” a derűt, fokozatosan ráhangolódtak. Naponta jöttek újabb ötletekkel, mindig jó volt a hangulat. Nyíltabbá váltak. A sunyiság, titkolózás, a bizalmatlanság oszladozni kezdett. A derű, a nevetés áthangolta az egész kollégiumot, az osztályokat is.

Természetesen nagyon vártam a következő évi beavatási „szertartást.” Örömmel tapasztaltam, hogy az „avatás” durva, lelketlen formája megszűnt. Tudomásomra jutott, hogy azok akadályozták meg, akik az előző évben jól elagyabugyálták az elsősöket. A hagyományos fogkrémmel történő akciók, cipők eldugása stb. továbbra is „műsoron” maradtak Sok tapasztalattal gazdagodtam jómagam is

Most már „csak” az volt a feladatom, hogy folyamatosan megteremtsem velük együtt a derű lehetőségeit. Téma volt bőven! Mondhatnám úgy is, hogy a téma az iskolában és a kollégiumban „hevert.” Csak fel kellett ismerni. Le sem kellett hajolni érte!

Aki még nem látott fiú kollégiumban, ellenőrzéskor kinyitott szekrényt, az sokat mulasztott. Hihetetlen, hogy micsoda rendetlenséget tudnak „rendezni.” Ott szinte minden megtalálható az égadta világon, olyan rendetlenségben, hogy az ember nem tudja megőrizni önuralmát. Itt is eredménytelenek voltak a fegyelmezések különböző formái. A szekrényekben a helyzet változatlan maradt. Így ismét görbe tükröt állítottam eléjük, amely újabb másfél, két hónap derűt jelentett a kollégium életében. A szekrényszemle című jelenet is közös „alkotás” eredménye. A próbákon – ahol tudatosan használtam ki az oldott hangulatot, könnyesre nevették magukat, saját magukon. Heteken át, keresték a jó ötleteket, bemutatót tartottak bizonyos készletekből, / lekvárosüveg- fesztivált, cipőkiállítást rendeztek, lukas- zokni börzét, alsónadrág- árverést / közben jobban ügyeltek a szerényrendre, hiszen napirenden volt a rend!  

Örökös problémája az iskolai, kollégiumi életnek a dohányzás. Dohányzó lányok vállalták a szerepeket Az ötödik szimfónia című egyfelvonásos jelenetben. A szatirikus formában megírt darab, a nagy nevetés és derű közben, el is gondolkoztatta a tanulókat. Hatásosabbnak tűnt ez módszer, mint a szokványos büntetés.

Hasonló módszerrel írtam meg az örök élményforrást nyújtó Osztálykirándulást, Osztályfőnöki órát, Szülői értekezletet, természetesen mindezt „alulnézetben.” Ezek a közös élmények az idők folyamán emlékké nemesednek, harmonikusabbá teszik életünket.

A faliújság – amelyet diákszerkesztők irányítottak, iskolai igazolvánnyal ellátva – folyamatosan „táplálta” a humorra, derűre mindig „éhes” tanulókat. Itt minden fonákság, humoros esemény közkincs lett. Jó rajzolók egészítették ki a szellemes írásokat. Ez a folyamatosság fejlesztette humorérzéküket, jobban megfigyelték a körülöttük zajló eseményeket, fogékonyabbá váltak a szellem játékaira.

Az iskola fennállásának 4o. évfordulójára, - 1991-ben jubileumi évkönyvet adott ki intézményünk. Azt a feladatot kaptam, hogy írjam meg a Karacs – napok történetét. Próbáljam összegezni annak jelentőségét, szerepét iskolánk életében. A Karacs Ferenc kulturális napokról című írásomban igyekeztem valós képet adni arról a több évtizedes munkáról, amely nagyon fontos szerepet játszott az iskolai légkör formálásában, hiszen e folyamatos munkának a humor, a nevetés, a derű volt legfőbb jellemzője. Az egész iskolát megmozgató tevékenység volt ez, amelybe a szülők is bekapcsolódtak. Ma már pontosan tudjuk, hogy ennek nevelési szempontból is felbecsülhetetlen eredménye lett.

A farsangi mulatságok tulajdonképpen a humor ünnepét jelentették az intézményekben. Ezernyi ötlet, találékonyság jellemezte a műsorokat. A derűs hangulatban zajló felkészülési időszak teljesen áthangolta a kollégiumot. Az együttes öröm teljesen megváltoztatta a tanulók egymáshoz való viszonyát. Türelmesebbek lettek egymáshoz, felerősödtek a baráti kapcsolatok, a közös örömszerzés erősebbé, jobbá tette az emberi viszonyokat. Mert a humor nevel! A nevetésben mindig ott bujkál valami egyezség, azt is mondhatnánk, cinkosság a valóságos vagy képzeletbeli nevetőkkel. A nevetés erősíti a közösséget, hiszen a nevetésnek visszhangra van szüksége, s ki kell elégíteni az együttélés bizonyos követelményeit.

A Fattyúk tava című balett paródiát, az ország több iskolájában is előadták nagy sikerrel. Ezzel a paródiával a humoron, a derűn kívül más célom is volt. Mindig zavart, ha a közös tévénézéskor azonnal, pánikszerűen elmenekültek, ha véletlenül balettet sugárzott a tévé. Elhatároztam, hogy valamilyen formában „közelebb” hozom őket a balett műfajhoz, lesz, ami lesz. Viccnek gondolták elképzelésemet, de ösztönösen megérezték, hogy ebből nagy „bulit” csinálhatunk. Éppen karácsonyi szünet következett, ezért megkértem őket, hogy a szünet ideje során ne kapcsolják ki a tévét, ha balett műsort sugároznak. Próbálják megfigyelni a mozgás különböző formáit, gyakorolják az ugrások technikáját. Már ezen igen jókat derültek.

Aztán megkezdődtek a „próbák,” fetrengtek a nevetéstől. Egyre komolyabban „alakítottak,” és észrevettem, élvezik a csodálatos zenét. Mire elkészültünk a jelenettel, sokat változott a véleményük a balettről. Kezdték felfogni, hogy a mozdulatokkal is ki lehet fejezni érzelmeket, és a balett elősegíti a kulturált testtartás, a mozgás kialakulását. A nagy siker után tudtam, hogy nagyot változott a véleményük erről a művészetről. Tudom, hogy ettől az élménytől még nem váltak balett rajongóvá, de abban biztos voltam, hogy változott értékrendjük a balett művészet iránt, s remélem, hogy nem menekülnek a képernyők elől, ha balettet sugároznak Hasonló elképzeléssel, írtam meg a Carmen című operaparódiát is. A nevetés, derű közben, örökre „fülükbe mászott” sok csodálatos operaária.

Felszabadult öröm jellemzi a „bolondballagásokat” is. Tulajdonképpen ilyenkor „vizsgáznak” a humor, a derű, a nevetés „tantárgyból” Ilyenkor mutatkozik meg igazán, hogy milyen is volt az elmúlt négy év során az iskola. Tudott-e vidám, „szabadlelkű” diákokat nevelni, akikből ugyanilyen felnőtt emberek lesznek.

Ezért igyekeztem felelősséggel dolgozni én is. A derű, a nevetés „tanításával” talán sok örömet szereztem tanítványaimnak, mint ahogy ők is nekem. Úgy érzem, hogy ez az út járható volt számomra, talán követhető is. Azt azonban feltétlenül szeretném megjegyezni, hogy pedagógus pályára csak az menjen, akinek szíve, tudása és humora van. Ezért megszívlelendő Eötvös Károly kiegyezéskori író észrevételezése: „Vagy boldogtalan, vagy rossz ember az, aki jóízűen nevetni nem tud. Az ilyen embert megfigyeljétek. Ha boldogtalan, legyetek részvéttel, ha rossz fussatok előle. De ország dolgait, nemzedékek jövendőjét, fiatalok szerencséjét, rá ne bízzátok.”

 

 

 

V é g e

 

 

 

 

 

J E L E N E T E K

 

 

 

 

 

O S Z T Á L Y F Ő N Ö K I Ó R A

 

 

 

 

S Z E R E P L Ő K :

 

Osztályfőnök: fiúszereplő

Hetes: lány

Hivatalsegéd: lány

Lányok: Hajas Hajnalka

Vígh Viola

Talpas Teri

Balla Bella

Joó Jolán

Szőke Szilvia

Marcsik Mária

Táncos Tímea

Kozma Olga

Lakkos Lenke

Csendes Csilla

Apró Amál

Nagy Noémi

Vékony Valii

Fiúk:

Nyurga Gyurka

Bütykös Béla

Pópitty Pali

Kondás Kornél

Csámpai Csongor

Csűri Feri

Erős Ernő

Savanyú Sándor

 

 

 

 

Díszlet: / tanteremszerűen berendezett színpad, padok, táblák, tanári asztal, egy szobai ajtó

tokkal /

Nyitókép: / óra előtti percek, nagy zsibongás, valódi tantermi zaj, különböző élethelyzetek pl:

a fiúk célba dobnak a szemétkosárba, a lányok fésülködnek, mások esznek, esetleg

tanul a következő órára stb. /

Hetes: / kiabál, ahogy a torkán kifér / Csendben legyetek már! Mindjárt jön tanár úr!

/ letörli a táblát, rendezget még valamit, a zaj egyáltalán nem akar elcsitulni,

kinéz az ajtón, még nem jön a tanár /. Fiúk hagyjátok már abba! Szedjétek fel a

szemetet! Lányok! Üljetek már le! / a hetes újra az ajtóhoz megy, kinéz / Jön

tanár úr! … Jön tanár úr! / elcsendesedik az osztály/

Osztályfőnök: / belép, behúzza az ajtót, a kilincs a kezében marad, bosszankodik, halk

kuncogás az osztályban / Mi a csoda van már megint ezzel az ajtóval? / igyekszik

visszatenni a kilincset, nagy nehezen sikerül / Borzasztó! Már ezt is

tönkretettétek? .Hetes! Jelentsd a gondnokságon, hogy a tizenhetes tanterem

ajtaján rossza a zár!

Hetes: Igen tanár úr!…………..de már háromszor szóltunk.

Osztályfőnök: Most szóljatok negyedszer is! / közben a tanári asztalhoz lép / Nyissatok

ablakot! Szörnyű rossz itt a levegő.

Nyurga Gyurka: Mert Juhász Jenő kecsketúrót hozott tízóraira! / az osztály felkacag /

Pópity Pali: Vagy nem mosott lábat a lelkem / kitör a nevetés. /

Osztályfőnök: / Nem méltányolja különösebben a szellemeskedést, az ajtó egyébként is

felbosszantotta/ Ne ízetlenkedj itt Pópitty Pali! Nem kért meg senki, hogy fejtsd ki

a véleményedet!

Hetes: /kínlódik az ablak kinyitásával, de nem sikerül, kezében marad a kilincs / Tanár úr

kérem! Nem tudom kinyitni! Kezemben maradt az ablakkilincs.

Osztályfőnök: / ingerülten / Akkor nyiss ki másikat!

Hetes: / nevetve jelenti / Azon meg már régen nincs kilincs tanár úr! Zsineggel van

összekötözve, hogy a huzat ne csapkodja állandóan az ablakot. Nagyon zavarja az

elmélyült tanulást! / többen kuncognak a hallottakon /

Osztályfőnök: / nagyon dühös / Jellemző az állapotokra! Mindent tönkretesztek! Törtök,

zúztok, pusztítotok! Na de majd erre később rátérünk, hiszen az osztályfőnöki óra

témája, éppen a társadalmi tulajdon megbecsülése. Hetes! Jelents!

Hetes: Tanár úrnak jelentem, az osztálylétszám huszonöt. Hiányzik:

Lenge Lenke

Csavargó Csaba

Lóga Pál

Osztályfőnök: / írogat a naplóba / Mi van ezekkel? Tegnap még kutya bajuk sem volt!

Hajas Hajnalka: / pletykás stílusban / Lenge Lenkéékhez megérkeztek a külföldi rokonok

tanár úr! Új Founlandból! Hoztak neki egy ezüstfókát! / az osztály felnyerít /

Vígh Vali: / a jól értesültek stílusában / Nem is ezüstfókát tanár úr, hanem ezüstrókát! / nagy

nevetés, vihogás, a két lány heves vitát rendez /

Osztályfőnök: Hagyjátok abba a vitát! Számunkra teljesen mindegy, hogy mit kapott. Rókát

vagy fókát. / a lányok elcsendesednek / De miért kell ezért otthon maradnia

Lenkének?

Nyurga Gyurka: Eteti az ezüstfókát! / vad nevetés /

Osztályfőnök: / kicsit elnézően, majdnem elneveti magát ő is / Nagyon kérlek, Nyurga

Gyurka, kímélj meg bennünket a bemondásaidtól! Csavargó Csabáról mit tudtok?

Hozzá is külföldi rokonok érkeztek talán?

Talpas Teri: / félszegen mondja mondókáját, mert nem biztos a dolgában / Ő valószínű, hogy

orvosnál van tanár úr…….a fülével!

Osztályfőnök: / értetlenül / A fülével? …….hogy-hogy a fülével? Próbálna talán anélkül.  

/ nagy nevetés, felszabadult röhögés, a tanulók úgy érzik, hogy az osztályfőnök is

„beszállt” a komédiázásba / Fáj talán a füle?  

Talpas Teri: Nem!

Osztályfőnök: Nem? Hát akkor honnan tudjátok, hogy baj van a fülével?

Talpas Teri: / vonakodik, nem akar válaszolni / Már ……..már…….

Osztályfőnök: Tessék! Várom a felvilágosítást!

Talpas Teri: Már napok óta, ha súgunk neki, tanár úr……….nem hall meg semmit…….már

öten kaptunk egyest miatta.

Nyurga Gyurka: Biztosan bedugult neki az Eustach –féle kürtje! / nagy röhögés, kacagás /

Osztályfőnök: Már megint kezded? Csak nem azt akarjátok mondani, hogy ti küldtétek el az

orvoshoz az egyesek miatt? / mélységes csend, ami a beleegyezés jele lehet / Jó

ég! Elment az eszetek? Újabban felállítjátok a diagnózist, és elkülditek egymást

az SZTK –ba? Na majd adok én nektek! És Lóga Pál? / csend, szolidáris csend /

Hát igen! Lóg ……a …..Pál! / halk nevetés /  

Most pedig kérem a hiányzások igazolását! / három tanuló kiballag, két fiú és egy

lány, viszik az ellenőrzőt és az orvosi igazolást, a tanár átveszi a lánytól az

igazolást, ellenőrzőt, nézegeti a „dokumentumot” .

Cipővásárlás……cipővásárlás….Miskolc? / lehet más várost is választani /

Balla Bella: Igen tanár úr…….

Osztályfőnök: Mi a csodát kell egy pár cipőért Miskolcra menni, amikor itt is lehet kapni.

Balla Bella: / elkeseredve / Az igaz tanár úr, de olyat nem lehet kapni, amilyen nekem

kell………….Nekem ugyanis ……./ majdnem pityereg /..39-es kell!

Osztályfőnök: / megrőkönyödve / 39-es? / a fiúk röhögnek, megjegyzéseket tesznek /

Balla Bella: / szemérmesen / Igen tanár úr. …..Az egyik.

Osztályfőnök: / csodálkozva / Hogy – hogy az egyik?

Balla Bella: Úgy tanár úr, hogy a másik meg……/ itt kitör belőle a sírás, törölgeti a szemét

orrát, zokog/ a másik meg 40-es! / mindenki részvéttel van, de nem tudják vissza

tartani a nevetést / Így nekem mindig két pár cipőt kell vásárolnom. / derültség /

Osztályfőnök: De miért kell két pár?

Balla Bella: Egy pár 39-est és egy pár 40-est …..tanár úr. Na már most, amikor megvan a két

pár cipő, akkor a negyvenes pár egyikét kicserélem a harminckilences pár másikával…

/ lendületbe jön, pereg a nyelve / a harminckilences egyikét pedig, a negyvenes

pár másikával. De nagyon kell ám vigyázni, mert ha nem a negyvenes pár bal

cipőjét cserélem ki a harminckilences pár bal cipőjével, hanem a harminckilences

pár jobb cipőjét / rendkívül gyorsan mondja/ cserélem ki a negyvenes pár bal

cipőjével, akkor nagy baj van. Éppen ezért, a negyvenes pár jobb cipőjének /már

egyenesen hadarja a szöveget/

Osztályfőnök: / fejét fogja / Elég!….Elég!……Fejezd be! ….Inkább igazolom!/ az osztály

nevet, a lány vidáman helyre megy /. Tessék csendben maradni! A következőt

kérem! / Pópitty Pali bizonytalanul odaadja az orvosi igazolást, az osztályfőnök

nézegeti azt/. Mi volt a baj?  

Pópitty Pali: /borzasztó hangon, krákogva megszólal / Bronhitiszem volt és van tanár úr. Két

napig mozdulatlanul feküdtem az ágyban…….42 C –fokos lázam volt! /krákog,

köszörüli a torkát, megjátssza a nagyhalált/

Nyurga Gyurka: Árnyékban tanár úr! 42 C- fok árnyékban tanár úr!/ tudálékosan /

Osztályfőnök: Elég a komédiázásból Pópitty! Ne agonizálj itt nekem! .Inkább arra válaszolj,

hogy mit kerestél tegnap délután a mozi előtt, úgy fél három körül?

Pópitty Pali: / eljátssza a meglepetés fazont / Én? ………..Biztos, hogy én voltam tanár úr?  

Osztályfőnök: / nagyon határozottan / Biztos, hogy te voltál!

Pópitty: / tovább játssza az ártatlant / Hát…….úgy látszik…….annyira lázas voltam, hogy

nem voltam ura cselekedeteimnek….

Osztályfőnök: / dühösen / Nagyon jó! És egészen véletlenül a mozi felé vittek lázas agyadtól

irányított lábaid!

Pópitty: Ezek szerint…..

Osztályfőnök: És merő véletlenségből cigarettáztál is!

Pópitty: Ez kétségbeejtő ……..ennyire rosszul lettem volna?

Osztályfőnök: Nem, gyermekem! Nem voltál te annyira rosszul. Sőt, a lázad sem haladta

meg a 36 C-fokot. Nagyon is ébren voltál! Amikor megláttál, gyorsan

összeszorítottad markodban a cigarettát, és araszolva eltűntél a közéletből.

Pópitty: / összeroppanva, de még mindig nem adja fel / Össze tetszett téveszteni valakivel

tanár úr………annyian hasonlítanak rám.

Osztályfőnök: Az utóbbi időben mi? Na mutasd a tenyered!

Pópitty: / meglepődik, nyilván a nem égett kezét mutatja fel /

Osztályfőnök: Nem azt! A másik kezed!

Pópitty: / tulajdonképpen már belátja, hogy lebukott, lehajtja a fejét /

Osztályfőnök: Gyerünk! Gyerünk azzal a tenyérrel! / feszült csend, várakozás /

Pópitty: / lassan felemeli a kezét, a látvány, nagy vörös folt a tenyerén /

Osztályfőnök: / felkel a helyéről, odamegy, felemeli még egyszer a kezét / Tessék, ez is

lázálom talán?

Pópitty: / az életösztön még sugall neki egy gondolatot / Ez itt …….Tanár úr kérem …egy

rosszindulatú furunkulus … furu…

Osztályfőnök: Na elég a komédiából! Tudod mi ez? Egy harmadfokú égési seb a cigarettától!

/ füstölögve / Még, hogy furunkulus! Majd adok én neked furunkulust! / közben a

katedrához megy, beír az ellenőrzőbe / Nem igazolom az órádat! Tessék

helyremenni!

Osztályfőnök: Kondás! Kérem az ellenőrzőt! / nézegeti az ellenőrzőt, hátradől a széken,

újabb felfedezést tesz / A te hiányzásodat sem igazolom, Kondás! Mégiscsak

felháborító, hogy már megint disznóölés miatt hiányoztál! Itt van ni! Felolvasom

az évi hiányzásaid okait:

• Szeptember 6. burgonyaszedés

- Szeptember 19-20. kukoricatörés

- Október 11. szüretelés

Ez eddig a növénytermesztés, most következik a folklór:

• Október 20. lakodalom

• November 10. névnapi ünnepség a családban

Ez eddig hat teljes nap Kondás! És ami ezután jön…..

- December  20. disznóölés

-  Január 3. disznóölés

- Január 13. disznóölés……..

És most mi a hiányzás oka?

Osztály: Disznóölés!! / nagy vihogás, nevetés /

Osztályfőnök: /bosszankodva/ Az! ……Ide figyelj Kondás András!  Ez összesen négy hízó!

Mondd! Mi a csoda van nálatok odahaza? Mészárszék? Vagy egy egész

húskombinát?

/ rosszat sejtve kérdez / Te mondd! Ez szerencsétlen hízó az utolsó volt? Kondás: / felvillanyozva / Nem tanár úr! Nem!

Osztályfőnök: / elképedve / Csak nem azt akarod mondani, hogy még van? Kondás: / örömmel / De igen!…Tanár úr!

Osztályfőnök: Úr isten! / szörnyülködve / Mennyi van még?

Kondás: / büszkén / Tizennyolc tanár úr! / az osztály röhög, visít/

Osztályfőnök: / a fejéhez kap / Mennyi?

Kondás: Tizennyolc tanár úr. De ne tessék félni! Azok már le vannak szerződve!

Osztályfőnök: / megkönnyebbülve / Hála az Állatforgalmi Vállalatnak! De mondd, mi a

fenének kell neked ott lenni minden disznóölésnél?

Nyurga Gyurka: Megfogni a malac farkát! / nagy nevetés /

Osztályfőnök: / csóválja a fejét, de nem szól rá /

Kondás: Tetszik tudni tanár úr, ez egy olyan szép szokás. Ilyenkor együtt van a család. Csak

én hiányoznék? Sül a pecsenye, sistereg alatta a zsír, fő a töltött káposzta, friss

kolbász és tepertő illata terjeng a pitvarban. Közben a böllér mulatságos vicceket

mesél a disznóról…...

Nyurga Gyurka: Ezek az úgynevezett disznóviccek tanár úr! / nagy nevetés /

Osztályfőnök: Már csak a te véleményed hiányzott az idillhez!. Nem igazolom a

hiányzásodat, Kondás!

Majd beszélek a szüleiddel! A sertéshizlalási kedvet népgazdasági okokból nem

veszem el, de azt garantálom, hogy nem fogsz disznótemetésre járni hetente! /

Kondás megbántva helyre ballag / Ismételten felhívom az osztály figyelmét a

felelőtlen hiányzások elkerülésére! Mindig szoros összefüggés van az osztály

hiányzási statisztikája és az osztály általános fegyelme között. Nem tűrök

lazaságot a továbbiakban! / összehajtja a naplót, elteszi a tollat, előveszi a

jegyzeteit, és lejön a katedráról, majd az első padsorhoz megy/ Most pedig –

amint az már az előbb elmondtam- a társadalmi tulajdon, a közvagyon

megbecsüléséről fogunk beszélgetni. Minden különösebb bevezető helyett,

ismertetem azt a jegyzőkönyvet, amelyet az iskola gazdasági vezetője készített, a

diákok által okozott károkról, a társadalmi tulajdonhoz aló viszonyról. A

jegyzőkönyv az alábbiakat tartalmazza:

„Az 1980.december 20-án megtartott iskolai szemle során megállapítottuk, hogy

tanulóink nem becsülik az iskola vagyonát. Törnek, zúznak mindent, ami az

útjukba kerül, s ezzel súlyos károkat okoznak az iskolánknak, és természetesen az

egész társadalomnak is.” Ezután a jegyzőkönyv részletesen ismerteti a

felelőtlenség megnyilvánulásait: Idézem:„A tanulóifjúság az elmúlt félévben

„elfogyasztott” 87darab elzász-lotharingiai acélból készült ruhafogast,

megcsonkított 29 darabot. Így jelen pillanatban, minden osztálynak jut három ép,

és egy csonka fogas. Mivel az osztályok arra a három fogasra akasztja a

kabátjait, amelyek megmaradtak, logikus, hogy rövidesen azok is leszakadnak” /

Az osztályfőnök csóválja a fejét/

Mondjátok már meg őszintén, hogy miért tűnnek el a fogasok?

Nyurga Gyurka: Ez fogas kérdés tanár úr! / az osztály természetesen nevetgél /

Osztályfőnök: / kap az alkalmon / Ha már ilyen szellemes vagy Gyurka, akkor biztosan azt is

tudod, hogy mi történik a fogasokkal?

Nyurga Gyurka: / vág az esze / Szerintem, megeszi őket a rozsda! / nagy nevetés /

Osztályfőnök: A rozsda! …….Jó!……Na, és nem mondanád meg, hogy a tanári szobában

miért nem eszi meg a fogasokat a rozsda? Nyurga Gyurka: / vág az esze ismét / Mert azt nem látja! Hisz az vakrozsda!

Osztályfőnök: / kicsit bosszankodva / Na üljél csak le! Már megint bohóckodsz!

Joó Jolán: Szerintem az ifjúsági szervezetnek le kellene szállítania, az egy tanuló által

gyűjtendő vas mennyiségét.

Osztályfőnök: Ezt nem értem. Milyen összefüggés van az ifjúsági szervezet vasgyűjtési

akciója és a fogasok eltűnése között?

Joó Jolán: Logikus tanár úr. Ugyanis a 10 kg. teljesítéséhez minden vasat összegyűjtenek,

ami mozgatható. A fogasok nagy része pedig nemcsak, hogy mozog, egyenesen

lötyög! / nevetés /

Osztályfőnök: / megdöbbenve / ……..Ezek szerint a MÉH-től jó pénzért vissza is

ásárolhatjuk a fogasokat…..hallatlan. Nekem egészen más erről a véleményem.

Szerintem néhány ifjú titán, a fogasokon próbálja ki tésztán hizlalt izmait és

szunnyadó lelkiismeretét.

Nézzük csak tovább. / olvasni kezdi a jegyzőkönyvet /

„Eltörött 26 székláb, 19 asztalláb és 7 tanuló lába. Az előbbi lábak a tűzre, az

utóbbiak gipszbe kerültek. Ezek ugyanis biztosítva voltak. Az előbbiek nem! Az

utóbbiak ellen!” Mondd csak Csámpai Csongor, hogyan tört el a te lábad? Most

már tőled akarom hallani!./ nehezen áll fel, bizonytalanul kezdi /

Csámpai: Az úgy volt tanár úr, hogy fel akartam ugrani a székre helyből, páros lábbal.

Sajnos, így sikerült.

Osztályfőnök: De hogyan jutott eszedbe ilyen oktondi ötlet?

Csámpai: / kicsit nekibátorodva / Fogadás volt tanár úr. Ha sikerül, nyertem volna három

kiflit.

Osztályfőnök: Három kiflit? / lehet valami mást is / Ezért képes voltál tönkretenni egy

széket és kockára tenni az egészségedet? Megáll az ember esze! / más

hangnemben folytatja / Az Állami Biztosító fizetett már?

Csámpai: Igen tanár úr ……..Kétszázötven forintot és tizenhárom fillért. / a tanulók

megjegyzéseket tesznek a 13-mas számmal kapcsolatban /

Osztályfőnök: Gondolom a pénzt már régen elköltötted?

Csámpai: Igen tanár úr!

Osztályfőnök: / kicsi részvéttel / Na és mit vásároltál a pénzen?

Csámpai: Mankót! / felemeli a mankót, a többiek visonganak, röhögnek a gyönyörűségtől /

Osztályfőnök: De nézzük csak tovább a jegyzőkönyvet:

„A folyó tanévben már negyedszer kellett bemeszelni a tornaterem melletti fiúöltözőt.

A meszelés után néhány nappal ugyanis, hatalmas, sáros, koszos lábnyomok

jelennek meg az oldalfalakon, a villanykapcsoló körül. A szemlebizottság

feltevése szerint, lábbal kapcsolják fel és le a villanyt és legnagyobb

megdöbbenésre, nagy tornacipő nyomok találhatók a plafonon.

A bizottság képtelen megállapítani, hogyan kerülnek oda a sáros, mocskos

lábnyomok, mit lábnyomok, egy szabályos gyalogút a mennyezet egyik sarkától a

másikig.”/ magán véleményt mond a tanár/

Tessék! Fittyet hánynak a gravitáció törvényeire és csak úgy sétafikálnak a

mennyezeten! Sáros tornacipőben! Ez már abszurdum…..Fiúk! ..Hogyan

csináljátok ezt? / síri csend/ /

Joó Jolán: / megtöri a csendet / Utánozzák Farkas Bercit! / nevetés, a lányok vihognak/

Szőke Szilvia: Biztosan a súlytalanság állapotába kerülnek egy-egy intenzív testnevelési óra

után!

Osztályfőnök: Nem a súlytalanság állapotába kerülnek az ilyen tanulók, hanem az

esztelenség állapotába. Ilyesmit csak így lehet elkövetni! / csóválja a fejét és

felkiált / Ebben az iskolában a diákság legfőbb cselekvési módja tehát:

kiverték

beverték

összetörték

széttörték

összetaposták

széttaposták

 

„Mondjátok! Ti csak ilyen módon tudtok létezni? / tovább olvassa a jegyzőkönyvet /

„Tanulóink zöme sáros, koszos cipővel jön be az iskolába. A sár a cipőről lehull, megszárad.

Hivatalsegédeink hitelt érdemlő adatai szerint, ebben az évben eddig kihordtak a tantermekből 36 talicska humuszt, 12 talicska réti agyag talajt, 7 talicska csernozjómot, és 6 talicska futóhomokot! A diákok a szertárakat sem kímélik . A művészeti teremben Leonardo reprodukcióján bajuszt festettek Mona Lisának és egy nagy cilindert a fejére. Picasso békegalambja elé búzaszemeket rajzoltak, alá pedig tojást. A fizikaszertárban tövestől kicsavartak tizenöt darab alig égett villanykörtét és kicsíráztatták a kísérletezésre szánt atom magvakat.

Különösen jelentős a kár a biológiai szertárban. Az eddigi felmérések szerint, elvitték a rendkívül drága import csontváznak – Elemérnek – a bal sípcsontját, a jobb térde kalácsát, és a pótolhatatlan ülőgumóit. Az akváriumból elvittek öt darab törzskönyvezett növendék guppit, három darab ékszer teknőst és két tarisznyarákot!”

Márcsik Mária: / bátortalanul / Tanár úr kérem! Nem volt ott olyan sok rák……két tarisznyával! / nagy nevetés /

Osztályfőnök: Nem bizony Mácsik Mari! Ha egy kicsit jártasabb volnál a biológiában, akkor

megértetted volna, mit olvastam. Ugyanis én nem azt olvastam, hogy két tarisznya

rákot, hanem azt, hogy két tarisznyarákot! Az egy rákfajta! Gyermekem!

Márcsik: Köszönöm tanár úr! Így már értem./ pírongva leül /

Osztályfőnök: Még nincs vége. Olvasom tovább.„Letörték a kanalas gém kanalát, elvittek

egy tövisszúró gébicset, és a felbecsülhetetlen értékű gatyásölyvet.”

Táncos Tímea: Tanár úr kérem! Én ma a szertárban láttam egy ölyvet

Nyurga Gyurka: De azon nem volt gatya te okos! / az osztály nevet /

Osztályfőnök: / elnézően mondja / Már megint okoskodsz?

Nyurga Gyurka: De tényleg tanár úr. Az egy közönséges egerészölyv gatya nélkül.

Osztályfőnök: / határozottan / Elég!…….elég…….nem rendezünk itt ornitológiai ankétot!

/ belenéz a jegyzőkönyvbe / Hol is hagytam abba

Osztály: / kórusban / A gatyásölyvnél!!!

Osztályfőnök: Köszönöm! De miért kiabáltok? Most olyan rész következik a

jegyzőkönyvben, amit nektek kell felolvasni, annyira személyes jellegű. Ki

vállalja? / senki nem jelentkezik /

Akkor kijelölök egy önként jelentkezőt! Ehhez lelkierő kell! Gyere Erős Ernő!

Erős Ernő: / látszik, hogy nem lelkesedik a feladatért / Igen tanár úr! Megpróbálom.

„ A padok állapota kritikátlan. Tele vannak szeméttel, ételmaradékokkal,

gazdátlan ruhaneműekkel. Az elmúlt hét végén – tehát öt nap telt el – a padokból

előkerült fél tonna papírgalacsin, ezer darab kiflinek a vége, hatszáz darabnak

pedig az eleje. Tizenkét kg. szalonnabőr, nyolc kg. kovászos uborka, két mázsa

harminchét kg. almacsutka, százkilencvenkét db. lekváros, kétszáztíz db. zsíros

kenyér és kilencvennyolc db. fokhagymás pirítós. Ötven db. lágy, és hetven db.

záptojás.

Örökre a padhoz ragadt kétszáz db. rágógumi, mintegy két és fél liter körömlakk.

Nagy tömegben találtunk olajos lángost. A kollégisták padjaiban túrós csuszát, és

némi borsos tokányt A padokból gázálarc segítségével előszedtek harmincöt pár,

és negyvenkilenc páratlan tornacipőt, húsz db. alsószoknyát, és tizenkilenc db.

felismerhetetlenségig elhanyagolt fiú alsónadrágot!”

Erős Ernő: Olvassam tovább tanár úr?

Osztályfőnök: Ne. Ezt a részt nincs szívem átengedni másnak! / olvassa / „ A padokat – a

legújabbakat is – a tanulók összefirkálják, fúrják és faragják!” / leengedi a papírt /

Azt hiszem, itt megállhatunk……..Mindenki a saját padjában ül?

Osztály: Igen……igen ……igen! Osztályfőnök: Gondolom, hogy némi közötök nektek is van a padfirkáláshoz, véséshez. Ezek

a padok szeptember elején – ha nem is voltak újak – de tiszták voltak. És most? /

a tanulók gyorsan dörzsölik, tisztogatják de már későn / Na nézzük

csak….kezdjük talán itt! / balszélen / Kozma Olga! Légy szíves olvasd fel, miket

írtál a padodra!

Kozma Olga: / tiltakozva / Tanár úr kérem ezt nem én írtam!

Osztályfőnök: Tessék csak felolvasni! Például azt a néhány sort, ami pirossal van írva.

/ megmutatja a tanulónak / Ez a te írásod, megismerem!

Kozma Olga: / nagyon halkan kezdi /

Osztályfőnök: Hangosabban! …Hangosabban! Ha írásban közölted gondolataidat, nyugodtan

elmondhatod szóban is!

Kozma Olga: / szabódik / De tanár úr, én ezt nem olvasom! Restellem!

Osztályfőnök: Leírni nem restellted? Na olvassad csak!

Kozma Olga: / lesz, ami lesz, neki durálja magát /

Szeretsz?

Nem szeretsz?

Szeretsz?

Nem szeretsz? Akkor dögölj meg! / az osztály

nagyon jól szórakozik /

Osztályfőnök: Gyönyörű! Az érzelem ily csodálatos megnyilvánulása! Szeretsz és dögölj

meg! Odi et amo! – ahogy a latin mondja. De van folytatás is! / odamutat /

Kozma Olga: Azt nem én írtam tanár úr!

Osztályfőnök: Olvassad csak! ………Olvassad !

Kozma Olga: De nem………

Osztályfőnök: Tessék csak felolvasni!

Kozma Olga: Megdöglött a szeretője,

Vénlány marad ez a dőre! / az osztály nevet/

Osztályfőnök: Na ülj csak le! Lesznek itt még érdekes megnyilvánulások. Nézzük csak Csűri

Ferit. A te padodon mi újság van? Mi ez itt?

Csűri Feri: / zavartan / Tanár úr kérem, én nem tehetek róla. Mindenki írt hozzá valamit.

Valaki még év elején leírta ezeket a sorokat / rámutat /. Azóta mindig

szaporodnak a sorok.

Osztályfőnök: Na olvassad csak!

Csűri Feri: / bátortalanul / Hajrá Fradi ! Éljen a Fradi! – ez az első sor tanár úr!

Ami ezután következik: Röhögöm! Már az is csapat? Idióta mind!

Idióta az öregapád!

Mit firkáltok a padra ti fél hülyék!

Te is firkálsz te teljesen hülye!

Kuss te kis bunkó!

Te meg akkora bunkó vagy, hogy cölöpöt lehet verni

veled!

Osztályfőnök: Ez aztán színvonal! De mi az ott zárójelben?

Csűri Feri: Zárójelben az van tanár úr, hogy……hogy folytatás a másik padon….

Osztályfőnök: / felháborodva / Folytatás a másik padon….hallottak már ilyet? Ami

malacság nem fér egy padra………sebaj , írjuk a következőre. A többkötetes

padlíra! Majd adok én nektek! / füstölög, továbbmegy / Ez meg itt micsoda

Lakkos Lenke? Egy sírkereszt…/ nézegeti /…fantasztikus. Rajta

egy sírvers! Hát ez már abszurdum!…..Megírja a saját sírversét! Na olvasd csak!

Lakkos Lenke: / vonakodik, lehajtja a fejét, nagyon restelli magát /

Osztályfőnök: Tessék! …Tessék! Ritka eset az, amikor valaki maga adja elő a saját

nekrológját!

Lakkos Lenke: / elkezdi, majd abbahagyta / Én nem olvasom…..

Osztályfőnök: Ne ellenkezzék! Ennyi büntetés csak minimum a firkálásért!

Lakkos Lenke: / nehezen elkezdi, szomorkásan /

Sírversem

Itt nyugszom e rozoga pad alatt,

Végzett velem egy matek feladat.

Hegyes volt annak mindhárom szöge,

Csoda-e hát, hogy nem bírtam vele.

Szívembe döfött egy doga íráskor,

Kicsit kóvályogtam, s feldobtam a bocskort.

A pad is rám rogyott, s még beverte a fejem,

Így lett hát e pad, sírom, szemfedelem.

Vándor! Ki erre jársz, és itt pihensz egyet,

Mondd el értem, kérlek, majd az egyszeregyet!

Osztályfőnök: Az örök világosság fényeskedjen neked! Ámen! Hát még ilyet! Hogy tud ilyen

blődséget kitalálni?………Sírvers…./ füstölög még kicsit, tovább nézi a padokat,

majd Erős Ernőhöz lép/ Nem hiszek a szemeimnek. Ez a pad egy valóságos

térkép. Mit térkép? Ez egy világatlasz! Mik ezek itt ? / rámutat egyre / Ez mi?

Erős Ernő: Hátsó- India tanár úr.

Osztályfőnök: Te jóságos ég! …..Ez meg itt Afrika! ………Az meg ott …..Skandinávia! Mi

van még itt te…….te…Kogutowitz Manó?

Erős Ernő: / megadóan / Az ott Észak – Amerika, ……..az ott Japán, ….ez meg itt a Kanári

–szigetek.

Osztályfőnök: / a felfedezés erejével / Te Ernő! Földrajz órán te mindent leolvasol a padról

kényelmesen, mi?  

Erős Ernő: / beismerőleg / Igen tanár úr. Hasznosítom néha.

Osztályfőnök: Nézzük csak! Mi ez a hosszú kék vonal?

Erős Ernő: Egy pillanat………..ez? .Ez a Nílus!

Osztályfőnök: / odamutat / Na és ez a rágógumiból készült kiemelkedés?

Erős Ernő: Az, tanár úr, a Kilimandzsáró! / csaknem büszkén mondja /

Osztályfőnök: Kilimandzsáró……….Az a mélyedés amit valószínűleg pengével véstél ki, az

mi lenne?

Erős Ernő: Az a Tanganyika –tó tanár úr!

Osztályfőnök: Na még jó, hogy nem a Csendes –óceánt faragtad ki. Akkor már nyakig

ülnénk itt a vízben, az egész padot el lehetne dobni! De így is, hogy néz ez ki!

Mondd! Odahaza is ilyen az asztalod?

Erős Ernő: / lehajtja a fejét/ Nem tanár úr.

Osztályfőnök: Szép kis alak vagy mondhatom./ tovább megy egy másik padhoz, az egyik

lányhoz/ Úgy látom Csendes Csilla, hogy neked a virágrajzolás a mániád!

Csendes Csilla: / tiltakozik / Tanár úr, nem én rajzoltam ezeket.

Osztályfőnök: Még csak véletlenül se rajzoltál egyet sem! Igaz?

Csendes Csilla: / megtörik / Hát………

Osztályfőnök: / mutogat / Ez mi?

Csendes Csilla: / félénken mondja / ….. Pi….Pitypang………..

Osztályfőnök: És ez?

Csendes Csilla: Ez ……Rezeda, ….az meg ott hibrid csicsóka

Osztályfőnök: / mutatja / Ez a hatalmas csokor? Legalább száz darab!

Csendes Csilla: / magabiztosan / Az százszorszép tanár úr.

Osztályfőnök: Százszorszép! ………Jó!…..Ez egy kész virágoskert ! ….Locsolni nem

szoktad? …….Remélem , hogy odahaza szép virágos kertetek van?

Csendes Csilla: / sajnálkozva / Sajnos nincs…..

Osztályfőnök: Ennyire szereted a virágot, és még sincs. Miért?

Csendes Csilla: Mert a negyedik emeleten lakunk!

Osztályfőnök: / dühösen / Na ülj le! / nézegeti a többi padot, Savanyú Sándor padjánál áll

meg, nézi a padot, nem akar hinni a szemének/ Hát ez meg mi, Savanyú? /

csóválja a fejét, feszült várakozás / Na olvasd csak!  

Savanyú Sanyi: / félszegen körülnéz / Tanár úr ké…..

Osztályfőnök: / határozottan / Olvasd! Olvasd!

Savanyú: / kicsit vár, majd halkan kezdi / Minek…….

Osztályfőnök: / fenyegetően / Hangosabban!

Savanyú: / megadóan/ Minek a szőke én nékem,

Mikor én a barnát szeretem!

Osztály: / vihognak, kacarásznak /

Osztályfőnök: Csak a barnát szereted………/ maliciózusan / Jól megy már neked Savanyú!

Csakúgy turkálsz itt a nőnem között. Szépen vagyunk! / a padok közül a

katedrára megy és összegez / Figyeljetek ide! Amit a padokkal csináltatok és

általában az iskolai felszerelésekkel, az nem középiskolásokhoz méltó! Szálljatok

csak magatokba egy kicsit és gondolkozzatok!

Egyébként elhatároztam, ha ezután valakinek óra közben írás, rajzolás, vagy

egyéb kényszere támad, kap tőlem papírt és….írja le vagy rajzolja le arra , de a

padot hagyja békén! Megértettétek?

Osztály: / vegyes érzelmekkel / Igen.

Osztályfőnök: Természetesen ennyivel nem ússzátok meg a dolgot! A padokat azonnal

letisztítjátok! Csűri Feri, Erős Ernő, Savanyú Sándor, Lakkos Lenke, Csendes

Csilla azonnal hozzatok vödröt, súrolókefét, törlőrongyot, és máris megkezditek a

munkát!

Csűri Feri: / rohan az ajtóhoz, rángatja a kilincset, az beletörik, a törött kilinccsel a kezében

az osztályfőnök elé megy / Tanár úr kérem, nem tudok kimenni! Beletört a

kilincs!

Osztályfőnök: Na még pontosan csak ez hiányzott! / odamegy az ajtóhoz, próbálgatja / Ez

tényleg beletörött! Látjátok! Idejutottunk! Fantasztikus! Ki sem tudunk menni! /

próbálgatja, rázza! Nem megy………Fiúk! Próbáljátok csak meg! / a fiúk

próbálják de nem sikerül / Most mit csináljunk? Még ha a földszinten

volnánk………de itt a második emeleten?  

Nyurga Gyurka: Tanár úr kérem! Szóljunk a tűzoltóknak! Azok leszednek bennünket!

Osztályfőnök: Nem mondanád meg azt is, hogy hogyan szóljunk nekik?

Csámpás Csongor: / a közönséghez szól / Végre egy kis igazi botrány!

Osztályfőnök: / az asztalhoz ül, tenyerébe hajtja a fejét, majd felnéz / Lányok! Szóljatok

Szekeres néninek, a hivatalsegédnek

Lányok: Hogyan tanár úr?

Osztályfőnök: Kiabáljatok!

Lányok: / tetszik nekik a feladat, egyszerre kiabálnak / Segítség! …..Segítség!

Osztályfőnök: Ne jajgassatok itt nekem! Én azt mondtam, hogy kiáltsatok Szekeres néninek!

Lányok: /torkuk szakattából kiabálnak/ Szekeres néni!……Szekeres néni! / hallgatnak,

várják a segítséget /

Rendes Rózsa: hetes: Nem jön ide senki tanár úr! A mellettünk lévő osztályokban már nincs

óra. A hivatalsegédek meg biztosan ebédelnek

Osztályfőnök: / idegesen / Valaki csak van talán az iskolában? Hívjátok Szekeres nénit!

Lányok: / újra kiabálnak / Szekeres néni!…..Szekeres néni! / elcsendesednek, hallgatóznak /

Apró Amál: / suttogva / Tanár úr……

Osztályfőnök: / lepisszegi, mert lépéseket sejt / Psz…..psz…./ nem jön senki /

Apró Amál: / most már mer szólni / Tanár úr kérem, ez egy valóságos krimi. Holnap szombat

lesz és így meglehet, hogy már senki nincs itt!

Osztály: / sopánkodnak, ilyeneket mondanak: / Mi lesz velünk? Mit szólnak odahaza? Hogyan fogunk ebédelni? Éhen halunk! stb.

Osztályfőnök: Csend!………Figyeljetek csak! / mindenki fülel /

Szekeres néni: / énekelve közeledik a folyosón / Nyisd ki babám az ajtót, csendesen mert

meghallják a szomszédok! Ha meghallják meghallják….

Osztályfőnök: / kitörő örömmel kiabálnak / Szekeres néni!….Szekeres néni!………

Szekeres néni: / az ajtóhoz lép, beszól / Na! Mit kiabáltok! Nem fértek a bőrötökben? Talán

klubdélutánotok van?

Osztályfőnök: / az alkalmat megragadva / Kedves Szekeres néni! …….Segítsen már rajtunk!

Beletört a kilincs a zárba, és nem tudunk kimenni. Tessék már megpróbálni,

kívülről kinyitni!

Szekeres néni: / készségesen /Azonnal tanár úr! / leteszi a vödröket, csörömpölés,

próbálgatja, rázza / Nem sikerül tanár úr! Ezt csak szakember tudja kinyitni…../

még próbálgatja, rázza /

Osztályfőnök: Szakember? …….Akkor, tessék már szólni Miska bácsinak, a

karbantartónknak!

Szekeres néni: / azonnal válaszol / Ha! Ha! Mihály bácsi szabadnapos tanár úr, és elutazott a

lányához Kőszegre! Még tegnap!

Nagy Noémi: / félénken / Tanár úr kérem, hogy fogunk ebédelni? A szakács nénik is

elmentek!

Nyurga Gyurka: Majd alulról fognak bennünket táplálni……….A földszintről!

Osztályfőnök: / ingerülten / Idefigyelj Nyurga! Ha nem hagyod abba a szellemeskedést,

kizavarlak! / maga is észreveszi a helyzet komikumát/

Nyurga Gyurka: / stréberül / Megérdemlem tanár úr…….de ez most nem fog menni….

Osztályfőnök: / csóválja a fejét, egy pillanatra megadja magát / Szekeres néni! Tessék hívni

az igazgató kartársat. Ő talán eldönti, hogy mitévők legyünk.

Szekeres néni: / jól értesültséggel / Ő sincs itthon, elutazott Bécsbe. Bevásárolni!

Osztályfőnök: / csodálkozva / Bécsbe?

Szekeres néni: Igen!…..Csak ott lehet ajtó, ablakot és kilincset beszerezni!

Osztályfőnök: / tanácstalanul / Hát akkor mit csináljunk? …

Szekeres néni: Hát…….én azt nem tudom…………..a fűtés is leállt…….el is ment a fűtő

Lányok: / hisztiznek /

Osztályfőnök: /töpreng /… Fiúk! Próbáljátok meg óvatosan kifeszíteni!

Fiúk: / nagy örömmel / Hurrá! Hurrá!

Osztályfőnök: Erre kétszer sem kell benneteket biztatni! / a fiúk próbálják, de nem megy /

Szekeres néni: / bekiált / Meg sem moccant ez tanár úr! Neki kell annak rugaszkodni!

Osztályfőnök: Lányok! Segítsetek ti is! / nagy tolongás, lökdösődés eredmény nélkül /

Álljatok meg! …Álljatok meg! Ez így nem fog menni! Össze-vissza lökdösitek

egymást.

Vékony Vali: Tessék vezényelni tanár úr! Egyszerre próbáljuk!

Osztályfőnök: Jó! Tessék figyelni! Hó………rukk! / nem megy /

Hó………rukk! / még most sem /

Hó………rukk! …./ kiszakad az egész, egymásra

potyognak a tanulók és a tanár, ez a záró kép / /.

F ü g g ö n y

 

 

 

O S Z T Á L Y K I R Á N D U L Á S

 

Szereplők:

Osztályfőnök

Csendes Csilla tanuló

Hangos Helga tanuló

Táncos Tímea tanuló

Pajkos Panni tanuló

Lakkos Lenke tanuló

Joó Jolán tanuló

Balla Bella tanuló

Kozma Olga tanuló

Mácsik Mari tanuló

Vigh Viola tanuló

Talpas Teri tanuló

Szőke Szilvia tanuló

Móré Mari tanuló

Kárász Kati tanuló

Csala Csilla tanuló

Erős Edit tanuló

Hetes

 

/ Osztályfőnök érkezik, atlaszok, útikönyvek, térképek, a glóbusz a kezében,

majd lassan lerakja azokat az asztalra. A tanulók csodálkoznak, nem tudják elképzelni, hogy mi lesz az osztályfőnöki órán. /

 

 

Csendes Csilla:

/ csodálkozva/ Tanárnő kérem! Most nem földrajzóra következik! Osztályfőnöki óra van az órarendben!

Osztályfőnök:

Köszönöm a felvilágosítást Csendes Csilla! Eszem ágában sincs földrajzórát tartani. De arra emlékezhetnél, amit a múlt osztályfőnök órán elmondtam. A kirándulást fogjuk megtervezni!

Lányok:

örülnek / Igen! …..Úgy van! ….A kirándulást kell megbeszélni! …Vannak ötleteink!

Osztályfőnök:

/ határozottan / Azt is érthetően elmondtam, hogy gondolkozzatok a következőkről: Hová menjünk? Milyen legyen a program? Mit vigyünk magunkkal? Az utóbbiakhoz azt is elmondtam, hogy majd összeállítunk egy teljes felszerelést. Azért, hogy véletlenül se maradjon itthon semmi olyan dolog, ami nélkülözhetetlen a kiránduláshoz.

Lányok:

/ nagy lelkesedéssel / Hoztunk sok mindent tanárnő! …… Van itt minden, amire szükségünk lehet!

Csendes Csilla:

/ bátortalanul / Én is emlékszem az elmondottakra, csak ez földgömb, meg a sok térkép egy kicsit megzavart.

Hangos Helga: /

stréberül / Szerintem, igenis kell a térkép és a földgömb is! Ki tudja még azt most megmondani, hová is megyünk? Ezért kellenek eme eszközök. Megforgatjuk ugyanis a földgömböt, várunk egy kicsit, aztán puff! Rábökünk valamelyik helyre, és odamegyünk! Ha az éppen a Himalája …….nos hát odamegyünk!

Osztályfőnök:

Ne szellemeskedj Hangos Helga! A földgömböt azért hoztam be, hogy fokozzam azt az intellektuális izgalmat, ami szükséges a kirándulás jó megszervezéséhez. A kirándulás ugyanis, mindig felfedezőút is egy kicsit. A számotokra ismeretlen világ felfedezése! / más irányba tereli a szót / Hetes! Tessék jelenteni!

Hetes:

/ kimegy az asztalhoz / Tanárnőnek jelentem, az osztálylétszám huszonkettő. Jelen van, húsz tanuló. Hiányzik Szendergő Szilvia és Álmos Ágnes.

Osztályfőnök:

/ fel sem tekint / Tudtok róluk valamit?

Táncos Tímea:

Tanárnő kérem! Álmos Ági biztosan beteg. Már tegnap is olyan meleg volt a feje, mint egy rezsó. Vagy öten támogattuk ki a fizika és matematika óráról szegényt!

Osztályfőnök:

/ csóválja a fejét / …..És Szendergővel mi történt? Őt melyik óráról támogattátok ki vagy tízen? / tudja, miről van szó /

Hajas Hajnal:

/ nagy örömmel / Ők meg levágták a disznót!

Osztályfőnök:

/ elitélően / Könyörgöm, akkor miért ő hiányzik? Ő volt a böllér vagy mi a csoda?

Osztály:

/ nagy nevetgélés /

Osztályfőnök:

/ írogat valamit, majd becsukja a naplót / Mielőtt a kirándulás részletes programját összeállítanánk, néhány dolgot szeretnék előrebocsátani, miheztartás végett. Többéves tapasztalataim szerint, szinte egyetlen kirándulás sem múlik el kisebb-nagyobb botrány nélkül. Szerencsétlen osztályfőnök kollégáim, összeroncsolt idegrendszerrel térnek vissza a kirándulásokról. Magam, csaknem ideggyógyászati kezelésre szorultam az elmúlt években egy-egy kirándulás után. Okulás végett elmondok néhány esetet.

Osztály:

/ helyeselnek, már előre élvezik a történeteket /

Osztályfőnök:

/ kicsit elmereng / Vagy öt évvel ezelőtt történt egy budapesti kirándulás során. A Nemzeti Galériában Munkácsy – kiállítás volt, elvittem az osztályomat. Örömmel láttam, hogy tanulóim milyen elmélyülten nézik a műalkotásokat. Sajnos örömöm korai volt. Egyszer csak fülsiketítő szirénázás, vészcsengők hangja verte fel az épület áhítatos csendjét. A teremőr lélekszakadva rohant hozzám…..Asszonyom!……Asszonyom!….Hölgyem!….Tönkretettek! …….Végem van!…… A diákjai ……….a diákjai… Mi történt jó ember? ……..Mondja már! Végem van……végem van , hajtogatta. Végül már nem tudott szólni, karomat ráncigálva vonszolt Munkácsy: az Ásító inas remekéhez, ahol az egyik kalandos természetű fiú tanulómat láttam, két markos rendőr fogságában. Mi történt? – kérdezem. A jajveszékelő őr adta elő a történetet. Látta amint a tanuló átlépte a korlátot, majd odament a festményhez, és elkezdte kapirgálni! Képzelje tanárnő! Kaparni kezdte ezt a csodálatos festményt. Szegény fogta a fejét, és sírni kezdett.

Mit csináltál te őrült? – szóltam a fiúhoz, aki összetörve lapított a két rendőr között. Nagy nehezen kinyögte, hogy meg akarta nézni, valóban olajfestékkel festette-e művét Munkácsy Mihály. Uram isten, hát nem tudtad megkérdezni? Amit kaptam a múzeum igazgatójától, máig sem felejtettem el.

 

 

Osztály:

/ véleményt mondanak / Mi nem csinálunk ilyet! ……Micsoda bunkó volt a hapsi! Biztosan nem járt még eleget múzeumban!

Osztályfőnök:

Még egy esetet elmondok. / az osztály helyesel / Ez Egerben történt. Már éppen kifelé jöttünk a várból, amikor észrevettem, hogy egy tanuló hiányzik. Kérdezem a többiektől, hogy mit tudnak róla. Kis csend, majd az egyik lány bátortalanul megjegyezte: ő úgy látta, hogy Szelíd Szabolcs a várkút körül ólálkodott. Majd összeestem. Szinte biztos voltam, hogy valami disznóságot csinál. Nem csalódtam benne. Mire visszarohantunk a kúthoz, az ügyeletes tűzoltóság akkor emelte ki a Dobó –kútból a fiút. Amint a félelemtől reszketve elmondta, közelebbről akarta megnézni a 60 méter mélységű kutat, ezért bemászott vagy félméternyire, ahol megcsúszott a lába, s vagy 3 métert esett lefelé. Szerencséjére ott egy széles párkányon fennakadt. Miután felismerte, hogy milyen helyzetbe került, ordítani kezdett, mint hajdan a törökök. Ekkor jöttek elő a tűzoltók! Álmomban se jöjjenek elő ezek az események.

Osztály:

/ elcsendesednek, részvétet mutatnak /

Osztályfőnök:

Most azonban kezdjünk hozzá a kirándulás megtervezéséhez.

Osztály:

Jó lesz! Végre hozzálátunk a mi kirándulásunkhoz!

Osztályfőnök:

Először talán abban állapodjunk meg, hogy hová, merre menjünk. Ami érdekes, tanulságos és sok élményt nyújt majd.

Pajkos Panni:

/ nagy örömmel / Tanárnő kérem! Menjünk valami gyönyörű hegyvidékre. Például a Mátrába! Én már úgy vágyom egy kis hegyi levegőre. Szeretnék elnyúlni egy szép zöld pázsiton…../ mást is mondana, de a többiek nem hagyják /

Lakkos Lenke:

/ ellenkezve / Jaj tanárnő!……Ne menjünk a hegyekbe. Isten ments! Nekem ott úgy zúg a fejem, hogy még a szomszédom se tud tőlem aludni!…….Meg kattog is néha a fülem! / bemutatja /

Osztály:

/ nevetnek, megjegyzéseket tesznek /

Pajkos Panni:

Az agyad zúg a hülyeségtől, nem a füled! Legfeljebb a hegy lábánál lapíthatsz, amíg mi élvezzük a magaslati levegőt!

Joó Jolán: A fülbevalód kattog te szerencsétlen! Az a nagy kolonc, ami ott lóg rajtad! / tényleg van fülbevalója /

Osztályfőnök:

/ erélyesen / Hajba ne kapjatok már itt! Beszéljetek egymással normálisan!

Virág Viola:

/ szép csendesen / Tanárnő kérem! Ha Lakkos Lenke nem bírja a hegyvidéket, akkor menjünk síkvidékre! Például Bugacra! / nevetés / Igaz, hogy ott majd nem a füle zúg, hanem az a rengeteg gyötrő szúnyog és a marhabögöly. Tetszik tudni tanárnő, ezek a böglyök akkorák, mint az öklöm / mutatja is/ és akkora szúrószerszámuk van, mint egy kötőtű!

Balla Bella:

Lakkos Lenke, meg azok, akiknek a lapályos terület tetszik, menjenek Bugacra! Mi meg megyünk – ha nem is a Himalájára – de a fenséges Mátrába!

 

Osztályfőnök:

/ erélyesen / Balla Bella! Ugye nem gondolod komolyan, hogy az osztály kétfelé kirándul?

Osztály:

/ nagy kiabálás Mátrába megyünk! …….Nekem zúg a fülem!…….Csak hagy zúgjon!……..stb.

Osztályfőnök:

/ nagyon határozottan / Tudtam, hogy ez lesz a vége! Ha nem tudtok megegyezni, én nem kínlódom itt veletek! Nem megyünk sehová! Ültök itthon a feneketeken!

Osztály:

/ nagy felzúdulás / Menjünk tanárnő! …..Csak néhányan akadékoskodnak! …..Maradjunk itthon ti nagy okosok! Az, jobb lesz?

Joó Joli:

Szavazzuk meg tanárnő! Döntsön a többség! Ezek az életben nem egyeznek meg! Még hogy zúg a füle! A kisasszonynak!

Osztályfőnök:

Igazad van! Szavazzátok meg! Nézzük, ki akar menni a Mátrába? / csak néhányan nem / Eldőlt, tehát a Mátrába megyünk!

Lakkos Lenke:

Tanárnő kérem, én már most bejelentem, hogy nem fogok menni! / durcásan leül /

Kozma Olga:

/ nyelveskedve / Rendben van! Nem jössz! Menjél a Hortobágyra! Ott majd nem zúg a füled!  

Osztályfőnök:

/ erélyesen / Hagyjátok már abba! Döntött a többség! Menjünk tovább! Állítsuk össze a programot. Milyen elképzeléseitek vannak? Várom a javaslataitokat!

Mácsik Mari:

Tanárnő kérem! Menjünk bárhová, csak a múzeumot hagyjuk ki. Én már általános iskolás koromban annyi múzeumot láttam, hogy a kezemen nem tudnám megszámolni. Annyi pattintott követ láttam már a tárlókban, hogy utcákat lehetne velük kikövezni!

Vígh Viola:

Tényleg tanárnő! Én sem tudom már elviselni, amikor a múzeumi tárlatvezető gépiesen elhadarja, hogy őseink mikor foglalták el szép hazánkat, s bemutat néhány lócsontvázat, amivel belovagoltak a Vereczkei – szoroson.

Osztályfőnök:

Borzasztóak vagytok! A felsorolt dolgok a magyar kultúra részei, ezeket minden civilizált embernek meg kell ismernie.

Talpas Teri:

Tessék elhinni tanárnő, nem sok élvezet van abban, hogy a nyelvünket kilógatva felkapaszkodunk egy hegycsúcsra, megtekinteni egy várat, s amikor felérünk, nem látunk egyebet, mint néhány kupac törmeléket, elmállott tégla darabokat. Valaki még elmondja nagy áhítattal, hogy a tatárjárás idején itt aludt IV. Béla király! Micsoda éjszakája lehetett!

Osztályfőnök:

Talpas Teri, ez aztán már sok! Hát, hogy beszélsz így történelmi múltunkról! Az ember esze megáll!

Talpas Teri:

De tanárnő! Arra itt vannak a történelem órák! A kirándulástól mást várunk. Máshová akarunk menni!

Osztály:

/ zúgolódnak, forrong a kedély /

Osztályfőnök:

Máshová………máshová! …Hát hová akartok menni?

Osztály:

/ egyszerre, fülsüketítően / ………Diszkóba!…..Diszkóba!…….Diszkóba!

Osztályfőnök:

/ összeomlik, kétségbeesetten megismétli / Diszkóba …..Diszkóba…../ összeszedi magát / Eszeteknél vagytok? Diszkóba menni a Mátrában? Azért minek odamenni? Akkor maradjatok itthon, és csináljatok magatoknak diszkót!

Táncos Tímea:

/ hetykén / Jaj! Nem olyan egyszerű az tanárnő! Tetszik tudni az az igazi, amikor egy idegen helyen összeakadunk egy klassz fiúosztállyal. Leadjuk nekik a drótot az esti bulihoz / a többi lány helyesel /

Osztályfőnök:

Hagyd abba Tímea! …..Hagyd abba Táncos Tímea! Titeket már nem is érdekel más csak a diszkó?

Hajas Hajnal:

Dehogy nem tanárnő! Szeretnénk vásárolni is! Állítólag Mátrafüreden és Gyöngyösön sok jó olcsó bolt van. Rengeteg cuccot lehet venni olcsón!

Osztályfőnök:

Tényleg csak ez érdekel benneteket? Pedig tudjátok milyen gyönyörű és érdekes a gyöngyösi Mátra-múzeum? Ott található a hazánkban egyetlen épségben kiásott fiatal mamut-csontváz!

Szőke Szilvia:

Tetszik látni tanárnő! Még el sem mentünk, s máris a múzeumban vagyunk, egy nagy csontvázat tanulmányozunk!

Osztályfőnök:

De maga az Orczy –kastély is, amelyben a múzeumot elhelyezték, egy csodálatos épület. Neo klasszikus stílusban épült. Párját ritkítja.

Osztály:

/ zúgolódnak /

Móré Mari:

Nem arról van szó tanárnő, hogy a művészet végképp nem érdekel bennünket, hanem arról, hogy a kirándulásnak lendülete van!….Sodrása!…Sajnos ebbe nem nagyon illenek bele az építészeti stílustanulmányok.

Osztályfőnök:

/ megadóan / De hát a kultúra értékeit meg kell ismerni! Ezek a kirándulások pedig nagyon alkalmasak erre!

Kárász Kati:

Tanárnő kérem! Az is a kultúra része, hogy megismerjük a természetet / a tanárnő közbeszól: és a diszkót / és rohangáljunk a szabad levegőn! Bemutatjuk tanárnőnek e pár nap alatt, hogy milyen egészségesen tudunk élni.

Osztályfőnök:

Gondolom! Már előre félek tőle! Akkor foglaljuk össze röviden az elképzeléseket. A Mátrába megyünk, reméljük Galyatetőn kapunk szállást. Hangos Helga, szállásügyben intézkedjetek. Telefonon is érdeklődjetek. Hogy ne legyen veszekedés a program összeállításánál, javaslom, fogadjunk idegenvezetőt. Elfogadjátok?

Lányok:

Elfogadjuk! Főleg a diszkót! stb.

Osztályfőnök:

Rendben van. Akkor végül abban állapodjunk meg, hogy mit vigyünk. Ezzel szokott lenni a legtöbb baj. Valaki mindig itthon hagy valamit, és egész úton nyűgösködik a dolog miatt. Hogyan lehetne ezt elkerülni?

 

Szőke Szilvia:

/ felfedezésként / Tanárnő kérem! Én azt javaslom, hogy itt az osztályban állítsunk össze egy menet-felszerelést, turista módra! Az elmúlt órán megállapodtunk, hogy mindenki hoz magával valamit, ami szükséges a kiránduláshoz! Valakit felszerelünk, és látni fogjuk az esetleges hiányokat.

Osztályfőnök:

Nem is rossz ötlet! / tanulók is örülnek / Na nézzük, ki legyen a modell. / többen jelentkeznek/ Gyere Erős Edit!

Erős Edit:

Tanárnő én úgyis hoztam hátizsákot. Felvegyem?

Osztályfőnök:

Természetesen! / a többiek ráadják, ráncigálják, mókáznak/ /

Osztályfőnök:

Na nézzük akkor sorjában, milyen eszközök, felszerelések kellenek a jó közérzethez. Jól figyeljetek! Ki ne maradjon valami!

Táncos Tímea:

Ha Galyatetőre megyünk, szerintem ott még hideg lesz. Jó lesz vinni egy takarót!

Osztályfőnök:

Szerintem lesz ott takaró.

Táncos Tímea:

Az nem elég tanárnő! Nekem vándorvesém van! Ha egy kicsit megfázik, vándorolni kezd!

Osztályfőnök:

/ megadóan / Jó! Vigyünk! / rápakolják Erős Editre, nagy mókázás közben /

Joó Joli:

Vihetnénk meleg ruhát, pulóvereket…..

Csala Csilla:

/ gúnyosan / Meg még egy-két olajkályhát, némi brikettet, hogy ne fázzunk……he…he!

Osztályfőnök:

Csala Csilla ne idétlenkedj, elfér ott a meleg ruha és a jó lábbeli! / ráadják Erős Editre /

Kozma Olga:

Tényleg! Jó turista bakancs kell! Legalább a kígyó sem tud megmarni bennünket!

Osztályfőnök:

Ne beszélj butaságokat Olga! Nincs azon a tájon semmiféle kígyó!

Kozma Olga:

Azt sosem lehet tudni tanárnő! Fogja magát Szlovákiában egy vipera és átcsúszik a határon……aztán zutty….már meg is van a baj. Kell az a bakancs! / ráhúzzák /

Joó Joli:

Jaj tanárnő! Vigyünk szukut vagy valami rovarirtót, mert ha belém mászik a kullancs, én bedilizek!

Osztályfőnök: Viszünk azt is . A vöröskeresztes dobozban minden ilyen eszköz lesz, nyugodj meg. / a dobozt is rárakják Erősre /

Vígh Vali:

Tanárnő! Én összeállítottam három napra egy élelmiszer csomagot. Elmondhatom, hogy én mit viszek?

Osztályfőnök:

Kérlek! Legalább a többiek is látják!

 

 

 

 

Vígh Vali:

A csomag mindössze tizenhat kiló. Van benne három darab kétkilós kenyér, hatszáz darab tepertős pogácsa, két és fél méter gyulai kolbász, harminckét darab májkonzerv / a tanulók reagálnak a rakományra / , három tányér kocsonya, tíz darab kefír és egyéb apróságok. / a batyut rárakják Erősre, aki már egyre kellemetlenebbül érzi magát /

Balla Bella:

/ nagy örömmel / Főzhetnénk is tanárnő! Vigyünk magunkkal bográcsot, ott meg veszünk nyersanyagot. / a bográcsot is Erős Editre rakják /

Pajkos Panni:

Főzzünk slambucot! / a többiek letorkolják /

Csendes Csilla:

Szerintem még hó is lesz a Galyatetőn. Vigyünk sífelszerelést is! / rápakolják Erősre /

Erős Edit:

/ imbolyog, tántorog a nagy súlytól / Tanárnő! Hány perc van még az órából?

Osztályfőnök:

Tíz perc Edit! Tíz perc!…Na tessék megnézni , hogy hiányzik-e még valami?

Erős Edit:

/ nyögve / Nekem már nem!

Táncos Tímea:

Szerintem egy napszemüveg és egy turistabot nem ártana! / ráadják a többiek, nagy csend /

Csala Csilla:

/ felkiált / Még WC papírt nem pakoltunk be!

Erős Edit:

/ alig tud a nagy teher alatt megszólalni / Tanárnő …kérem……ké..ké .Nekem is volna - ténfereg – egy ötletem……..

Osztályfőnök:

Halljuk Editkém! Halljuk!

Erős Edit:

Én …….már …..meg sem ……tudok moccanni! ….Ne menjünk sehová!

/ összerogy/

Osztály:

/ egyszerre / Majd visszük, tanárnő! Majd visszük! / és tényleg viszik, vállra emelik, és valamennyien kivonulnak, fejét fogva a tanárnő is megy utánuk /

 

 

F Ü G G Ö N Y

 

 

 

 

 

 

S Z Ü L Ő I É R T E K E Z L E T

 

 

/ szatirikus játék két felvonásban /

 

S z e r e p l ő k:  

Tanárnő

Bükkfai bácsi

Bükkfai néni

Takarítónő

Pemeténé: szülő

Pemete Panni: diáklány

Cifráné: szülő

Cifra Cecília: diáklány

Suhajda Sámuel: férj

Suhajdáné: szülő

Gölöncsérné: szülő

Kukorgóné: szülő

Okosné: szülő

Kökényné: szülő

Csendesné: szülő

Csendes Csilla: diáklány

Szóvivő:

 

Az előadás forgatókönyve:

/A cselekmény tanteremnek berendezett színpadon zajlik. A„falon” iskolai táblák,

nagy költők képei stb. A műsorközlő után – aki bejelenti a IV.B műsorát -bevezető

szöveget mond a függöny előtt. A bevezető szöveg előkészíti a nézőket a várható

cselekmény „ értelmezésére.”

 

 

 

 

 

Szóvivő:

Kedves közönség! Most egy nem létező iskola, nem létező osztályának, nem

létező szülői értekezletére hívjuk meg önöket. Éppen ezért egy pillanatig sem

gondoljanak arra, hogy itt most olyan dolgokról lesz szó, amelyek a valóságban

is előfordulhatnak. Ha az elhangzottaknak mégis némi köze lenne a valósághoz,

az, pusztán a véletlen műve. Természetesen a szereplők is a képzelet szülöttei,

akik azt képzelik, ami elképzelhetetlen, megmagyarázni azt, hogy miért nem

tanul a gyerek, megmagyarázni, miért ilyen meg olyan, és miért nem olyan meg

ilyen, és miért nem olyan, amilyen lehetne, ha nem olyan volna mint amilyen.

Ha pedig már ilyen meg olyan, lehet-e még változtatni rajta, hogy ne ilyen meg

olyan legyen, hanem amilyen meg amolyan legyen, vagy annál jobb legyen, mint

amilyen az amolyan! Értik ugye?……Nem?…….Akkor talán jöjjenek el a szülői

értekezletre!

/A bevezető után szétnyílik a függöny, néhány másodperc múlva ,bejön az első

szereplő /

 

Takarítónő:

/ széket cipelve jön befelé, láthatóan elégedetlen valamivel/ Mindig ez a sok

értekezlet, az ember nem győzi a sok széket hordani. Meg a sok takarítás!

/kimegy, újabb székkel tér vissza, amelyiknek kiesik a lába/ A fene vinné el ezt a

széket! Pont most kellett ennek is kiesni!  

/ visszaigazítja, visszarakja / Ezt a napot még kibírja! / kiballag /

Pemeténé:

bizonytalanul jön be, teljesen tájékozatlan, kezében a szülői értekezletre szóló

meghívó/ Nem tudják véletlenül, itt lesz a szülői értekezlet? Igen? Köszönöm! !

Meg vagyok nyugodva, ez már a hetedik terem, amelyiket megnéztem./ helyet keres magának, nézegeti a székeket, a közönség drukkol neki, nehogy a rossz

székre üljön, de ő pontosan arra ül/

Cifráné:

/ belibeg, hatalmas kalap van a fején, cigarettázik/ Jó napot kívánok kedves

Pemeténé! Végre, csakhogy idetaláltam! Itt lesz a szülői értekezlet?

Pemeténé:

Jó napot Cifráné! Itt lesz a szülői értekezlet! Nem autóbusszal jött?

Cifráné:

Nem drágám! A szövetkezet kocsija „véletlenül” erre járt, / bizalmaskodva

mondja/ és pontosan egy hely volt a számomra./ súgva/ Tudja a férjem

főkönyvelő a szövetkezetben és megkért, hogy vigyek ki gémkapcsot a városból,

mert különben leáll a könyvelés, megáll az élet. Összekötöttem a kellemest a

hasznossal!

Pemeténé:

Nagyon hercig a kalapja, a Plázában vette?

Cifráné:

Ugyan hova gondol Pemeténé! Két hónappal ezelőtt Párizsban . Ott vásároltam a

Napoleonról elnevezett világhírű kalapszalonban.

Pemeténé:

Remek! És milyen különleges tollak! Milyen madár tolla lehet ez?

Cifráné:

Már nem tudom pontosan, de azt hiszem, hogy a tyetyergő zsombolya madár

hímjének farok tolla.

Pemeténé:

Cuki! Hogyan fért be az autóba?

Cifráné:

A csomagtartóban hoztuk, csak itt tettem fel egy mellékutcában.

Bükkfai bácsi:

/ benéz, beballag, megemeli a kalapját/ Az unokámnak a szülői értekezletére

gyüttem. / ízes falusi beszéd /

Szülők: / többen /

Tessék csak jönni! ….Itt lesz az értekezlet! …..Foglaljon helyet! Jó helyre

tetszett jönni! stb.

Bükkfai bácsi:

Gyere be Terus! Jó helyen járunk! Mondtam én neked, hogy itt valami zúgás

van, meg füst gomolyog kifelé. / Bükkfainé két nagykosárral jön, nem szól, csak

int a fejével, a kosárral együtt hátrahúzódik/

Pemeténé:

A piacra is tetszett jönni? Jó itt a piac?

 

Suhajda házaspár:

/ karonfogva jönnek/ Jó napot kívánunk! Köszöntjük a régi ismerősöket! Hogy

vannak? Hogy vannak?

Szülők:

/ mindenki válaszol valamit, jól vagyunk, köszönjük stb,/

Csendesné:

/ lélekszakadva berohan, mögötte még vagy hárman, liheg egy ideig/ Jaj

istenem! Nem késtünk el? / liheg / Annak az átkozott vonatnak is pont most kell

késni. A frász majd kitört már bennünket. Az ember elindul még hajnalban, és

itt kukorogtunk Alsógödnél egy félórát! Állitólag egy nyenyec küldöttség

reggel korán érkezett hazánkba, azt kellett megvárni. Hogy ezeknek is most

kellett jönni! Nézzék! Csorog rólam a víz…….úgy rohantunk ….az

állomástól……..ebben a cipőben. / mutatja a kényelmetlen tűsarkú cipőt /

Szülők:

Az a fontos, hogy ideértek!…….Foglaljanak helyet!…..Pihenjenek!/

Csendesnéék elhelyezkednek, csevegnek/

Csendesné:

Mikor is kezdődik az értekezlet? Az én meghívómon, egyáltalán nem is látszik

az időpont. Teljesen el van mosódva a szám!

Szülők:

/ többen / A miénken is!…..A miénken is!

Cifráné:

Rosszul dolgozott a stencilgépük, és nem válogatták ki a rossz példányokat.

Képzeljék el, nálunk az idén emiatt maradt el a szövetkezet közgyűlése. A tagok

sem a napot, sem az órát, nem látták a meghívón. A közgyűlésen csak az elnök

jelent meg egyedül!

Suhajdáné:

Nekem is a szomszédasszony mondta meg, hogy ma délután lesz a szülői

értekezlet. Én sem tudtam elolvasni!

Lányok:

/ beszaladnak, Csendes Csilla, Pemete Panni a szüleihez /

Pemete Panni:

Szia anyuka! Megjöttél? Hoztál valamit? / kotorász a táskában /

Pemeténé:

De kislányom! Ne itt! Mindjárt jön a tanárnő! Majd az értekezlet után

beszélgetünk!

Pemete Panni:

Az nem jó anyuci! Délután társadalmi munka lesz a kollégiumban – falevelet

szedegetünk – azon pedig ott kell lenni.! Tudod mi a kérésem anyuka?

Pemeténé:

Nem Pannikám! De mindjárt jön a tanárnő……

Pemete Panni:

Anyuka! Nagyon szépen kérlek, adjál nekem l300 forintot!

Pemeténé:

/ megdöbbenve / Micsoda? Miket beszélsz itt össze-vissza? 1300 Ft-ot! Elment a

józan eszed kislányom? Mire kell neked ez a pénz? Te jóisten!

 

 

 

 

Pemete Panni:

/ erőszakosan / Anyuka, már minden osztálytársamnak van Jeans

farmernadrágja, csak nekem nincs! Már alig merek az osztályba bemenni

terliszter nadrágban. A fiúk is ósdi gondolkodásúnak tartanak! / jön a tanárnő,

a két tanuló köszön és kiszalad /

Tanárnő:

/ intellektüel, szemüveg, fehér köpeny, méltóságteljesen a katedrához megy / Jó

napot kívánok kedves szülők!

Szülők:

Jó napot kívánunk! Tiszteletünk kedves tanárnő!

Tanárnő:

/ rakosgatja a papírokat, a naplót nézegeti / Kedves szülők, akkor talán meg is

kezdhetjük a szülői értekezletet. Szeretettel köszön………./ ekkor két szülő

lopakodik be, Gölöncsérné és Okosné/

Gölöncsérné:

Elnézést kérünk tanárnő, de csak most tudtunk jönni, az óvodában is éppen

most volt a szülői értekezlet. Egyenesen onnan rohantunk ide

Tanárnő:

Nem történt semmi Gölöncsérné! Foglaljanak helyet! Üljenek talán ide előre.

Miért húzódnak hátra? Akárcsak a tanulók. Hát akkor kezdjük meg az

értekezletet. Köszön………/ újabb szülők érkeznek/

Kökényné:

/ restellkedve / Drága tanárnő! Bocsásson meg a késésért, de egy másik szülői

értekezletre mentünk be. Csak a névsor olvasásánál derült ki, hogy mi nem

oda tartozunk.

Kukorgóné:

Most vagyunk itt először, így aztán senkit sem ismerünk!

Tanárnő:

/ most már láthatóan zavarja az érkezések rendetlensége / Foglaljanak helyet

kérem!…….Mit gondolnak? …..Jönnek még? …….Suhajdáné! Legyen

szíves, nézzen ki a folyosóra! Hátha valaki még nem tudta betájolni magát! /

bosszankodik/

Suhajdáné:

Nincs kint egy lélek sem, tanárnő kérem. Azt hiszem, hogy most már busz

sem érkezik egyhamar. Legfeljebb a Hajdú Expressz!

Tanárnő:

Köszönöm szépen Suhajdáné! ………Köszöntöm a kedves szülőket! Örömmel

állapítom meg, hogy sokan érdeklődnek gyermekeik iránt. Mai

értekezletünkön, először rövid tájékoztatást adok az osztály általános

helyzetéről, azután pedig ismertetem a tanulókról kialakult véleményemet,

értékelem tanulmányi munkájukat.

Az osztály létszáma jelenleg 24. Sajnos nyolc tanuló maradt ki az elmúlt

tanév végén. Két tanuló tanulmányi okokra hivatkozva maradt ki, hárman

férjhez mentek, hárman pedig – őszintén meg kell mondanom – gyesen

vannak!

Szülők:

Igen? ……Hát ez borzasztó !……Jaj istenem mik vannak!… Ez a mai

fiatalság! / megjegyzéseket tesznek /

 

 

Tanárnő:

Remélem a kedves szülők okulnak mindezekből, és hatékonyabbá teszik a

családi nevelést! Sajnos nem sok jót tudok elmondani az osztály

magatartásáról sem. Pimaszok, bagóznak, nem köszönnek. Túlságosan

nagylányoknak érzik már magukat. Visszafeleselnek tanáraiknak,

megjegyzéseket tesznek az órákon. Állandóan csak a fiúkon jár az eszük, és az

öltözködésen. Naponta akarnak klubdélutánt rendezni!

Szülők:

/megjegyzéseket tesznek egymásnak, sóhajtoznak/

Tanárnő:

A nevelőtanárok is panaszkodnak rájuk. Nagy szájuk van, nem takarítanak

rendesen a hálóban, örökké csak udvaroltatnak maguknak. Válogatás nélkül

szóba állnak minden szőrmók fiúval, és összebújva sutyorognak a kollégium

bejáratának zeg-zugaiban.

Az őszi társadalmi munkák idején is mi történt. Kukoricatörésen vettünk

részt. Az osztályok között versenyt hirdetett a szövetkezet. Aki a legtöbb

kukoricát letöri – a teljesítménybéren kívül - még jutalmat is kap. Nagy

örömömre, mi nyertük meg a versenyt.

Szülők:

Ez igen! Gratulálunk! Ügyesek ezek a lányok! stb..

Tanárnő:

Már majdnem felvettük a jutalmat, amikor közölték, hogy az osztályt kizárták a

versenyből.

Szülők:

/ nagyon meglepődnek/ De miért? ……Mi történt?…Nincs talán valami baj?

Tanárnő:

Hogy miért? Képzeljék el! A lányok teljesen levették a lábáról a zetorost. Az

pedig a szerelemtől elvakulva, mindig a lányokkal együtt mérte le a pótkocsit.

Képzeljék el! Ez pótkocsinként tíz mázsa kukoricával többet jelentett. A

zetoros fegyelmit kapott. Állítólag mégsem búsul, mert a lányok részvéttáviratot küldtek neki.

Szülők:

/ a szülők meg vannak botránkozva, zúgolódnak/

Tanárnő:

Vagy említhetném a nyári kiránduláson történteket. Tihanyból Fonyódra

hajóztunk. Ezek a lányok meg udvarolni kezdtek a kormányosnak. Addig

bolondították, hogy Fonyód helyett, Balatonaligán kötöttünk ki.

Nagyon kérem a tisztelt szülőket, hogy – különösen a bejáró tanulók

szüleit – tartsák kordában a lányokat! Fokozzák az ellenőrzést!

Beszélgessenek velük iskolai, és egyéb dolgokról.

Ellentétben a kukoricatörési versennyel, a tanulmányi versenyben

utolsók lettünk, matematikailag alig kifejezhető teljesítménnyel. Nem

tanulnak! Nem érdekli őket a tanulás! Még belegondolni is rossz, hogy jövőre

érettségi vizsgát kell tenniük /nagyot sóhajt / Ezek után szeretném egyénileg is

értékelni a tanulókat.

Szülők:

/ megélénkülnek ,mozgolódás támad/ Az jó lesz kedves tanárnő! Csak tessék

kedves tanárnő! Ez érdekel bennünket legjobban! stb. /

Tanárnő:

/ lapozgat az osztálykönyvben/ Bükkfai Beáta. Itt vannak a szülei?

 

Bükkfai bácsi:

Igen! A nagyszülők vagyunk! A szülei nem tudtak eljönni. Dolgoznak azok

mind a ketten! / ízesen, rusztikusan beszél /

Tanárnő:

Beátával baj van az utóbbi időben Bükkfai bácsi! Nem tanul rendesen. Nem

figyel az órákon. Mindig mással foglalkozik. A legutóbbi órán is, amikor

Tatjána levelét elemezték, amelyet Anyeginhez írt, ő azt a levelet elemezte a

pad alatt, amit egy kiskatona írt neki!

Bükkfai bácsi:

Kedves tanárnő! Tessék elhinni, hogy mi mindig mondjuk neki, meg a szülei

is, hogy tanuljon, mert ha nem tanul mehet egy magángazdához napszámosnak

kapálni. Csinálhatja azt, amit mi csináltunk egész életünkön át………….No ! … Terus …Te is szólj már valamit! Itt nem szólsz? Otthon meg ugyancsak nagy

a szád! / Bükkfai néni megijed, egy szót sem szól /

Tanárnő:

Tévedni tetszik egy kicsit Bükkfai bácsi! Lassan odaérünk, hogy a

szövetkezetbe sem mehet érettségi nélkül!

Bükkfai bácsi:

Hát …….hová jut a világ!

Tanárnő:

/ lapoz / Cifra Cecília! Kedves Cifráné! Nagyot csalódtam Cecíliában. Elsős

korában azt gondoltam, ő lesz az osztály legjobb tanulója. Most? / nézi a

naplót / Kétségbeejtően áll. Félév után tizenkét egyes felelete van. Újabban

megjátssza a nagylányt és cigarettázik.

Cifráné:

Meg vagyok döbbenve! Legutóbbi levelében azt írta, hogy félév óta sokat

javított, meg is dicsérték………..Megáll az ember esze. ……..Felpofozom azt

a taknyost!…….Ilyet tenni velem. Na és a cigarettázás! / slukkol egy nagyot a

cigarettából / Majd adok én neki bagózást! Hányszor mondtam már neki, hogy

árt az egészségének! Tönkreteszi a tüdejét!

Tanárnő:

Valóban Cifráné! A cigaretta tönkreteszi a tüdőt! Próbálják fékezni a gyereket

odahaza is! / lapozgat / Pemete Panni értelmes okos lány. Tanulmányi

eredménye elfogadható, bár most spanyol nyelvből kapott egy kettest, és

testnevelésből egykettedet. Ezt az egykettedet tetszik tudni miért kapta

testnevelésből?

Pemeténé:

Honnan tudnám drága tanárnő! Honnan tudnám!

Tanárnő:

Heccből – mert ki kellett menni a sportpályára- öt perc alatt futotta le a száz

métert. Harminc méter után leült tízóraizni! A cél előtt tíz méterrel pedig

befonta a haját, hogy csinos legyen a célban. Ehhez mit tetszik szólni kedves

Pemeténé?

Pemeténé:

Semmit sem tudok szólni. Egy világ omlott össze körülöttem. / a rossz szék

tényleg összeomlik, Pemeténé leesik a székről/

Szülők:

/Pemeténéhez rohannak, segítenek neki, Bükkfai bácsi szekszárdi pálinkával

kínálja/ Jaj mi történt? ……Megütötte magát? ….Emelje már fel

valaki!……….Tessék inni egy korty szekszárdi szilvát !

Tanárnő:

/ odarohan, egy pohár vizet is visz neki/ Ez hogyan fordulhatott elő! Miféle

széket hoztak be ide. Hallatlan! Elnézést kérek kedves Pemeténé. A

hivatalsegéd figyelmetlen volt.

Pemeténé:

Ó! Tessék csak hagyni tanárnő. Nem veszélyes a dolog. Csak a harisnyám

ment tönkre.

Tanárnő:

/ figyelmesen/ Egy kis vizet parancsol talán?

Szülők:

/ serénykednek, segítenek, megjegyzéseket tesznek, lassan helyreáll a rend /

Tanárnő:

/ lapozgat/ Csendes Csilla!

Csendesné:

Igen! Igen tanárnő!

Tanárnő:

Kedves Csendesné, Csendes Csilla egyáltalán nem csendes. Van annak akkora

szája, hogy azt egyszerűen nem tudom felfogni. Nem ért egyet a tanári

értékelésekkel, duzzog ha megszólítják. Elviselhetetlen tud lenni. Nem tanul

rendszeresen. Nagyon érdekelne, hogy odahaza hogyan viselkedik? Tanul

egyáltalán?

Csendesné:

/ nekilendül/ Kedves tanárnő, azt tudom, hogy a lányom nem egy földre szállt angyal. Nem harapófogóval kell a szót kihúzni belőle, az biztos. Szidom is

odahaza eleget. Nem is tudom kire ütött. A férjem olyan csendes, mint egy

kuka…../ egyre jobban belelendül ,egyre gyorsabban, hangosabban adja elő

mondanivalóját/ Kedves tanárnő, szeretnék elmondani néhány dolgot a

tanulmányi eredményeivel kapcsolatban. Sokáig gondolkodtam, hogy

elmondjam-e?

Tanárnő:

Tessék csak Csendesné! Tessék! Azért vagyunk itt! Azért van a szülői

értekezlet, hogy beszélgessünk. Minket nagyon érdekel a szülők véleménye!

Csendesné:

Köszönöm a biztatást. Hát először az úgynevezett gondolkodtató kérdésekről

szeretnék szólni. Amit a gyerekek megkapnak a tankönyv mellé. Ezek a

kérdések már kikészítik a családot! Olvassuk a könyvet elölről, olvassuk a

könyvet hátulról, de nem találjuk meg a választ. Lexikonokat, régi

kalendáriumokat olvasgatunk, abban sincs! A férjem elhatározta, hogy végére

jár ezeknek a kérdéseknek. Kivett kétnapi fizetetlen szabadságot, és felutazott

Budapestre. Ott elment a Széchenyi Könyvtárba, ahol három kutatótörténész is

segített neki. Gondolkodtak ők is, gondolkodtunk mi is, meg az a szerencsétlen

gyerek is.

Aztán jött a témazáró. Elégtelen! És akkor rájöttünk valamire. Arra

ugyanis, hogy a gyerek csak gondolkodott, gondolkodott - velünk együtt a

tankönyvben nem létező dolgokon- de a témazárón pechünkre, nem a

gondolkodást kérték számon, hanem a tankönyv szövegét!

Mondta is a férjem – aki egyébként nagyon rendes és csendes ember, – hogy

idefigyelj Csillukám! Ne gondolkozz itt össze-vissza azokon a gondolkodtató

kérdéseken, hanem tanuld meg azt a francos könyvet és kész! Elnézést kedves

tanárnő az őszinteségért, de ez így történt!

Szülők:/ nagyon egyetértenek, helyeselnek, támogatják a gondolatot /

Csendesné:

Az osztályzásról is szeretnék szólni. A múltkor azzal állít haza a lányom, hogy

„ anyuka nincs igazság a földön!” Rosszat sejtve kérdezem tőle, hogy ezt meg

miből gondolja. Aztán előadta, hogy röpdolgozatot írtak geológiából. A

padtársa az övéről másolta le szóról-szóra. Ennek ellenére a lányomé kettes

lett, a padtársáé pedig hármas. Hogy lehet ez kedves tanárnő?

Szülők:

/zúgolódnak, nagyon egyetértenek Csendesnével /

Tanárnő:

Talán válaszolnék Csendesné megjegyzéseire. Ami a gondolkodtató

kérdéseket illeti, az valóban elgondolkodtató. Szeretném azonban

hangsúlyozni, hogy mi a gondolkodásfejlesztést tartjuk legfontosabbnak.

Mert ahogy a latin mondja:„ Non scolae sed vitae discimus” Nem az iskolának,

hanem az életnek tanulunk!

Az osztályzatokkal kapcsolatban: majd megbeszélem a kollégákkal a

problémákat, és felhívom a figyelmüket az által említett jelenségekre. /

/ lapozgat/ Talán menjünk is tovább! Okos Olga! Itt vannak a szülei?

Okosné:

Igen! Itt vagyok!

Tanárnő:

Végre jót is mondhatok. Olga nagyon szépen fejlődik. Különösen a

nyelvérzéke kitűnő. Ezekből a tantárgyakból dicséretet is kapott. Az országos

nyelvi vetélkedőn, holtversenyben ötödik lett. Ma kapta az iskolánk az

értesítést, hogy Olga egy ingyenes, tíznapos társasutazáson vehet részt, ahol

nyelvgyakorlásra is lehetőség nyílik. Az útirány: Apavára- Isaszeg –

Bakonszeg – Rakamaz – Alsógöd! Gratulálok!

Okosné:

/ restellkedve / Köszönöm!……Köszönöm szépen! .

Szülők:

Gratulálunk! Szép dolog az! …..Ez igen! stb,.

Tanárnő:

Mi is nagyon büszkék vagyunk rá! Nagyon nagy reményeket fűzünk hozzá.

Milyen pályára szánják Olgát, Okosné?

Okosné

Mi is nagyon sokat beszélgettünk róla. Mi szeretnénk, ha kozmetikus

lenne. Azt mondják, hogy az nagyon szépen jövedelmez. És biztos jövője van!

Tanárnő:

Jól gondolják meg Okosné! A tanuló igen jó képességekkel rendelkezik Mi,

nagyon szeretnénk, ha továbbtanulna. Kár lenne érte! Szeretnénk, ha

egyetemre jelentkezne!

Okosné:

Nem is tudjuk, mit csináljunk, kedves tanárnő.. A faluban a kozmetikus lányok

borravalóval együtt, sokkal többet keresnek, mint az óvónők vagy a tanítónők.

Ha ez így van, akkor meg minek kínozza magát az a gyerek még négy-öt évig

a tanulással.  

Tanárnő:

Ebben nem értek egyet Okosnével. Erre a dologra majd más alkalommal még

visszatérünk. Addig is beszélgessenek erről odahaza. / tovább lapozgat a

naplóban / Suhajda Sári!

Suhajda házaspár:

Itt vagyunk!……Igen………..Itt vagyunk!

Takarítónő:

/ bejön, körülnéz, lapát, seprű van a kezében/

Tanárnő:

Még tart az értekezlet Rózsi néni! / rosszallóan mondja / Tessék várni még

egy kicsit!

Takarítónő:

/ fejcsóválva megy ki, láthatóan nem tetszik neki, hogy túlóráznia kell l

Tanárnő:

Folytassuk talán. Hol is hagytuk abba?

Suhajdáék:

Suhajda Sárikánál! Igen!

Tanárnő:

Köszönöm! Sáriról is jót tudok mondani, ami a magatartását illeti. Nevelőivel

szemben tisztelettudó, társai szeretik. Gondosan, tisztán öltözködik. Írásbeli

munkájának külalakja a legszebb az osztályban.

Suhajdáné:

/ öntelten, nem fér meg benne, az elismerés okozta büszkeség/ Hát kedves

tanárnő, sok munkámba is került ez nekem, amíg ilyen magatartásra neveltem

Sárikát!

Suhajda úr:

Neveltük…….tük……drágám! Neveltük!

Suhajdáné:

/ sértett hiúság hangján szól / De Sámuel kérlek! Az ugyan nem sokat jelent,

hogy egyszer-kétszer elbeszélgetsz vele, meg zsebpénzt adsz neki! Hah! Még a

végén úgy tűnik itt, hogy miattad rendes a ruhája, és miattad pedáns a gyerek!

..Sámuel! Légy észnél és ne ártsd magadat olyasmibe, amihez nem értesz!

Suhajda:

Tévedsz Bözsikém, ha azt hiszed, hogy csak úgy mellőzhetsz a nevelés

kérdéseiben! És egyáltalán! Mi az, hogy nem értek a neveléshez? / füstölögve

otthagyja a feleségét, s a tanterem másik végébe megy / Még hogy ne ártsam

bele magamat a dolgokba! Még ilyet!

/ nagyon bosszankodik / Hát én vagyok a gyermek apja! Vagy nem?

Tanárnő:

/ kicsit parancsolóan / Folytatom, ha megengedik!

Suhajdáné:

Csak tessék tanárnő! Csak tessék! Majd mi odahaza tisztázzuk ezt a kérdést.

/ vésztjóslóan néz a férjére, aki még mindig méltatlankodik, magyaráz a

szomszédjának valamit/

Tanárnő:

Sári tanulmányi eredménye azonban meglehetősen gyenge. Szorgalmas,

nagyon akar, a korrepetálásokra is eljár rendszeresen. Sajnos elég gyengék az

adottságai. Különösen a matematikai feladatmegoldó készsége gyenge.

Fejletlen a problémalátása, gondolkodásszintje.

Suhajda úr:

Akárcsak az édesanyjáé! Ez nem a te kiváló munkád eredménye drágám?….Az

enyém mi? Hiszen képtelen vagy egy exponenciális függvény ábrázolására!

Mit exponenciális függvény! Azt sem tudod, hogy mi az a aránypár!  

/ mérgesen, epésen mondja /

Suhajdáné:

De Sámuel! / robbanásszerű feszültséggel / Nagyon kérlek hallgass! Mondtam,

hogy majd odahaza elintézzük a dolgot! / fenyegetően / De azt megemlegeted!

Tanárnő:

/ kérlelően, határozottan / De kedves szülők! Ne itt! Nyugodjanak meg!

/ lassan megnyugszanak a kedélyek, de a házaspár gyilkos tekintetekkel jelzi,

lesz még folytatás, a tanárnő tovább lapoz /

Tanárnő:

Kedves Kukorgóné! Minden különösebb bevezető nélkül felolvasom a

naplóban lévő jegyeket, illetve a magatartásra vonatkozó bejegyzéseket /

nézegeti a naplót / Magyar irodalomból és nyelvtanból eddig két-két

elégtelenje van. Históriából egy kettes, két elégtelenje. Ebből az egyik

témazáró. Spanyolból két kettes, geográfiából egy elégtelen és egy hármas.

Dinamikából két elégtelen. Nem is sorolom tovább. Kétségbe vagyok esve. Ha

ez így megy tovább, a tanév végére ismétlésre fog bukni.

Kukorgóné:

Jóságos ég! Mi történt ezzel?

Tanárnő:

Felolvasok néhány bejegyzést, amit a kollégáim írtak a naplóba Klára

viselkedése miatt. „Tanárával szemben tiszteletlenül viselkedett,” a

kolléga elmondta, hogy az első dolgozat írásakor – három figyelmeztető

ellenére – Klárának nem volt füzete. Mikor a kolléga megkérdezte, hogy miért

nincs – az osztály nagy vihogása közben – azt válaszolta, hogy már

betelt.

Bükkfaí bácsi:

Nem egy elveszett gyerek ez a Kukorgó Klárika! Pardon! / nagy derültség a

szülők körében is /

Tanárnő:

No de kedves szülők! Egyáltalán nem olyan vicces ez az ügy, mint ahogy önök

gondolják! A tanári tekintély lerombolása komoly veszélyt jelent az osztály

szocializációja szempontjából.

De olvasom tovább…….”Biológiai gyakorlaton

fegyelmezetlenkedett! A kísérletre szánt békát, beledugta egyik osztálytársa

táskájába. Tűvé tették az iskolát a békáért, de hiába!

Nem találták meg. Végül a béka elkezdett kuruttyolni a táskában”

Klára azzal védekezett, hogy látni is utálja a békát, hát még boncolni!

Bükkfai bácsi:

Jópofa jány lehet ez a Kukorgó!

Szülők:

/ nagy derültség, megjegyzéseket tesznek /

Tanárnő:

De kedves Bükkfai bácsi! / figyelmeztetőleg / Nem is folytatom tovább,

hiszen ebből is nyilvánvalóan látszik, hogy tűrhetetlen a magatartása.

 

 

 

 

 

 

 

Kukorgóné:

De kedves tanárnő! Hát mégis mit tetszik javasolni? Mit csináljunk vele?

Otthon sem lehet vele bírni ! Mindent a saját akarata szerint

csinál……..Restellem bevallani, valamelyik nap is addig feleselt velem ,

mígnem adtam neki két nagy pofont…….Jaj ! Bár ne tettem volna! Hisztériás

rohamot kapott és nagy hangon bejelentette, hogy őt sem az iskolában, sem

idehaza nem érti meg senki. Ezért felmegy Budapestre és jelentkezik

stevardesnek / Kukorgóné a stewardesst mondja így / vagy mi a

nyavalyának,……….olyannak aki a repülőgépen kezeli a menetjegyeket.

Tanárnő:

/ nagyot csodálkozva, meglepődve / Sztyuárdesz / stewardess / akar lenni? No

még csak az hiányzik! Lesz is légi katasztrófa annyi szent! Tessék kijózanítani

ezekből az ábrándokból Kukorgóné! Egyébként is ahhoz a foglalkozáshoz

komoly nyelvismeret szükséges!

Kukorgóné:

/ nagyot sóhajt / Magam sem tudom már, hogy mit kellene tenni…..

Takarítónő:

/ nagyon elégedetlen, hogy még mindig itt vannak a teremben /

Tanárnő:

/ haragosan / Kedves Rózsi néni! Már egyszer megmondtam, hogy itt

értekezlet van! Majd később elvégzi a takarítást!

Takarítónő:

Elnézést kérek tanárnő, de szeretnék fél hatkor elmenni, és előbb kitakarítani.

Tanárnő:

Hová siet annyira Rózsi néni?

Takarítónő:

Az unokám szülői értekezletére! / derültség a teremben /

Szülők:

/ néhány szülő szedelőzködik /

Csendesné:

Tanárnő! Mi elmegyünk, mert indul a buszunk, és a vonatunk! Nem akarunk

lekésni, mert ezernyi dolog vár bennünket odahaza!

Szülők:

/ megindulnak az ajtó felé /

Tanárnő:

Jó! ….Jó! …Csak még egy percet várjanak! Két dolgot szeretnék bejelenteni,

ami mindenkit érdekel és érint!

Az első: a jövő hónapban sorra kerülő kirándulás, amelyet négynaposra

tervezünk, a Rám-szakadék környékére szeretnénk menni! Autóbusszal!

Szülők:

/ lelkesen / Az biztosan szép lesz! …..Csak hagy menjenek, legalább

megismerik a világot! Csak vigyázzanak rájuk! stb..

Tanárnő:

A kirándulás költségei előreláthatóan 800-900 Ft. lesz.

Csendesné:

Az egész osztály számára?

Tanárnő:

No nem! Nem az egész osztály számára Csendesné! Fejenként 800-900 Ft!

 

 

Szülők:

/ lerogynak a székre, egymással taglalják a bejelentést / Atya isten már megint

ennyi pénz!……Hát ez bizony sok! ……….No még csak ez hiányzott! Újabb

kölcsönt kell felvenni!

Tanárnő:

Kedves szülők, mindezt csak azért jelentettem be, hogy ne érje váratlanul a hír

önöket a kirándulás előtt.

Szülők:

/ nem valami lelkesen / Köszönjük tanárnő! ……..Majd csak lesz

valahogy!..stb.

Tanárnő:

A másik dolog amit kérek önöktől, egy statisztikai lap kitöltése, amelyre a

megyei önkormányzatnak van szüksége. Hogy miért, azt nem tudjuk pontosan

mi sem. Kérem tegyék el a statisztikai lapokat és odahaza töltsék ki! / kiosztja

a lapokat, a szülők értetlenül nézegetik, hajtogatják, megjegyzéseket tesznek,

egyesek már mennének a buszhoz / A jobb megértés végett, felolvasok néhány

kérdést!

Statisztikai lap

1. Név, születési év, hónap, nap, óra, perc, másodperc

 

2. A szülők, a nagyszülők, dédszülők, ükszülők eredeti foglalkozása:

1872-ben

 

1900-ban

 

1945-ben

 

és jelenleg?

 

1. A háztájiból származó jövedelmük bevallott összege, megfelel-e a valóságnak? Ha igen ! Miért nem?

 

4. Hány kilométerre van a lakóházuk az iskolától? És hány kilométerre

van az iskolától a lakásuk?

5. Ebből hány kilométer : műút

mennyi a macskaköves út

mennyi a döngölt agyag

a dűlőút

az ösvény

a csapás

6. Az utazáshoz kedvezőek-e a szélviszonyok? Megfelelő-e a relatív

páratartalom?

7. Van-e saját lakásuk? Hogyan szerezték? Ha igen? Abban van-e pince?

Ha igen ! A pincében van –e talajvíz, belvíz?

De nem is folytatom kedves szülők! Azt hiszem, hogy értelem szerint

mindenki ki tudja tölteni! Nagyon kérem önöket, hogy postafordultával

küldjék vissza az adatlapokat!

Pemeténé:

Mehetünk tanárnő?

 

Tanárnő:

Természetesen! Befejeztük az értekezletet! Minden jót kívánok!

 

Szülők:

/ tolongva sietnek a kijárat felé/ Viszontlátásra tanárnő! Jó napot kívánunk!

Minden jót! / csak Bükkfai bácsiék maradnak a két nagy kosárral, félszegen

odamennek a tanárnőhöz/

Bükkfai bácsi:

Kedves tanárnő! Ne tessék mán félreértenyi a dolgot! Nem

megvesztegetésként, de közeledik a húsvét. Fogadja el tőlünk ezt a pár darab

tojást!

Tanárnő:

/ nagyon meglepődik, tiltakozik / Drága Bükkfai bácsi! Hogy tetszik gondolni.

Én ezt nem fogadhatom el! Te jó isten! Hány darab ez a tojás?  

Bükkfai bácsi:

Ugyan mán kedves tanárnő! Nincs az tán még háromszáz darab sem!

 

 

F Ü G G Ö N Y

 

 

 

 

 

E L S Z A B T U K, H Á T  E L S Z A B T U K

 

 

/ meló-dráma a Ruhaipari Szakközépiskola I . d-s tanulóinak előadásában /

 

Szereplők: Tanárnő

Profil Joe

Tolmács

Narrátor

Tanulók: Cérna Cecília

Bársony Bözsi

Selyem Sári

Hosszú Helga

Zinger Gizi

Szép Szilvia

Dalos Dóra

Orsó Olga

Varró Vera

Hangos Helén

Jukas Juli

Lányok többen

Szóvivő: Kedves közönség!

Nem tudjuk, hogy önök hogy vannak vele, de az osztályt nagyon aggasztja az

ország GDP-je / dzsi-dí-pi-je / Fogalmunk sincs ugyan róla, hogy mi az, de

gyanítjuk, nagyon komoly dolog lehet, mert mindenkinek elkomorul az arca, ha

ezt a szót meghallja. Gyakorlatvezető tanárunk mondta is, hogy rajtunk

magyarokon már nem segít csak a külföldi tőke. Ezért kötöttünk szerződést egy

nyugati – amerikai – tőkés vállalkozóval, több ezer alsónemű és felsőnemű

termék előállítására. Lelki szemeinkkel már látjuk is, amint szigorúan őrzött

postakocsin érkezik az USA – dollár, amit azután igazságosan elosztunk

egymás között az utolsó centig. Úgy gondoltuk, hogy így mindenki jól jár. Az a

szegény tőkés, mi a dolgozók, és talán az a titokzatos dzsí-di- pí is

Aztán gyorsan kiderült, hogy a dolgok korántsem egyszerűen szoktak alakulni.

Az élet az egészen más dolog! Nézzék meg, miként alakult a miénk!

 

F ü g g ö n y

Jelenet, kép:

/ A színpadot műhelyszerűen kell berendezni. Középen a divatbemutatónak helyet

kell hagyni. A „falon” szerkesztési ábrák, rajzok. Legalább hat asztalon

varrógép, táskavarrógép, Singer is lehet. Sok ruhanemű az asztalokon. Zene

minden mennyiségben /

 

Cérna Cecília

/ dühösen / Ne bömböltessétek már azt a vacak rádiót! Az ember nem hallja a

saját hangját sem! Mindjárt jön a tanárnő és lehord bennünket!

Bársony Bözsi:

Mit vagy úgy oda! Hallottad volna a tegnapi diszkót! Ott aztán volt hangerő! /

el kezd táncolni / Isteni volt! Csak úgy remegett a söröző-terem. Kisanyám,

nem tudod te még, hogy mi az élet!

 

 

Sólyom Sári:

/ mérgesen / Valaki már megint elcsórta a férc-cérnámat. Idefigyeljetek! Ha

valakit elkapok amint elemel valamit tőlem, ezzel az ollóval nyírom ki! / a

zene vadul szól /

Tanárnő: / idegesen jön be / Lányok! Kapcsoljátok ki a magnót! Figyeljetek ide! Nagyon

rossz hírt hoztam!

Lányok:

/ egyszerre beszélnek / Miről van szó tanárnő? Nagyon nagy a baj? stb.

Tanárnő:

Képzeljétek! Jön az amerikai vállalkozó!

Lányok:

/ ijedten tárgyalják a hírt /

Tanárnő:

Most kaptam telexen a hírt. Meglátogatja a magyarországi vállalkozásait. Pont

minket szúrt ki. Los Angelesből egyenesen Püspökladányba, a Karacs Ferenc

Ruhaipari Szakközépiskola műhelyébe repül. Jól kitüntet minket. Ez a kisebbik

baj lenne, de pontosan azokat a modelleket akarja megnézni, amivel még

sehogyan sem állunk! / nagyot sóhajt /

Hosszú Helga:

Én kifekszem tanárnő. Az én idegeim felmondják a szolgálatot!

Szép Szilvia: / kíváncsiskodva / Jól néz ki a hapsi, tanárnő?

Tanárnő:

Ugyan Szilvia, még ebben a helyzetben sem tudsz komoly maradni?

Zinger Gizi:

/ kétségbeesve / Mi lesz velünk Tanárnő?

Tanárnő:

Mi lesz?…….Mi lesz? ……..Ha belegebedünk is, akkor is megcsináljuk!

Értitek? …Van fogalmatok, mekkora botrány lenne itt, ha nem leszünk kész?

Selyem Sári:

Tanárnő kérem! Mi lenne, ha egyszerűen eltűnnénk? Menjünk el Sárvári tanár

úrral a Tátrába, éppen most indulnak!

Tanárnő:

Eszednél vagy Sári? Bármelyik pillanatban itt lehet a mister! Inkább kezdjünk a

munkához! Lányok! Kérlek benneteket, hajtsunk rá! Adjatok bele mindent!

Jukas Juli:

Tanárnő kérem! Legalább dollárral fizet az ürge?

Tanárnő: Nagyon kérlek Juli, a munkával törődj! Ne a dolláron járjon az eszed! Örülj, ha

forintot kapsz!

Dalos Dóra:

Tanárnő kérem! Bekapcsolhatunk egy igazi rockzenét? Úgy megy majd a

munka, hogy olyat még nem tetszett látni!

Tanárnő:

Nem bánom. De hajtsatok, ahogy csak tudtok! / fantasztikus zenei kavalkád:

zene, gépek csattogása, ének /

 

 

 

 

 

 

Szóvivő:

Így ment a rohammunka órákon át. Zakatoltak a gépek, törtek a tűk és szólt a

zene. Szabtak, férceltek, varrtak. Mily sok összetevője van az emberi

munkának. Ez emeli filozófiai magasságokba az ember alkotó szellemét. Íme az

ember! Mondhatnánk! Igen az ember, mert hiszen az az, ha lány is a

szerencsétlen. A szerencsétlen, aki a mutatóujját, időnkét odavarrja a kosztűm

gomblyukához, s három gombostűbe ül bele egyszerre véletlenül, ha másra

gondol. Hősi munka ez kérem, de tradicionális. Felidézi a csodás dickensi

időket!

Orsó Olga:

/ berohan / Tanárnő!…..Tanárnő! ……..Végünk van! Itt van a nagytőke! Egy

tökjó kocsival jött

Tanárnő:

/ nagyon ideges / Őrizzétek meg a nyugalmatokat!…Lesz, ami lesz! Kész

vagytok a munkával?

Lányok:

/ bizonytalanul / Igen!…..Még nem teljesen!……Én elrontottam egy

kicsit!..Kellett volna még egy kis idő! stb.

Tanárnő:

Ti csak dolgozzatok tovább! Mindjárt jövök! / kimegy a vendégek fogadására /

Varró Vera:

Teljesen kikészültem! Majd kiugrik a szívem a helyéből!

Cérna Cecília:

Orsó Olga! Nézz már ki! …..Jönnek már?……….Az idegeim felmondják a

szolgálatot!

Orsó Olga:

/ kinéz az ajtón, / Jönnek!….Jönnek! / feszült várakozás /

/ nagy hanggal érkezik a tőkés, mögötte a tolmács és végül a tanárnő, a lányok

dolgoznak tovább /

Profil Joe:

/ emelt hangon/ Heló!…..Heló! Köszöntök titeket, kis szép magyar lányok!

Hogy ti vagytok?…..A nevem van nekem : Profil Joe! De mondjatok engem

egyszerűen csak: Joe bácsinak, a messzi Los Angelesből. Azért beszélni kicsit

magyar, mert az összes nagyapám volt magyar.

Ezernyolcszáznegyvenkilencben desztilláltak az államokba.

Tolmács:

/ tapintatosan / Mister Joe! Nem desztillált, hanem disszidált

Profil Joe:

/ jót kacag a félreértés miatt / Nagyon jó! …….Kis malőr ……elnézést kérem.

Inkább beszélni angolul, mert így lesz kabaré! / elkezd angolul

beszélni, teljesen mindegy,, hogy mit, a tolmács pedig fordítja /

Profil Joe:

/ mond valami angol szöveget és vár………a tolmácsra /

Tolmács:

Mister Joe azt mondta, hogy ez az üzem nem éppen a legkorszerűbb ruhaipari

kombinát. Kíváncsi a termékek minőségére. / elindulnak, nézegetik, magukhoz

illesztik, Joe felpróbál valamit /

 

Tanárnő:

/ bemutatja a termékeket / Ezek itt hálóingek. / elmondja milyen anyagból,

milyen divat szerinti / Ez a tétel itt fürdőruha a másik női alsónemű. / még több

ilyen fogalmat kell elmondani, bemutatni /

Profil Joe:

/ láthatóan elégedetlen, angolul mond valamit /

Tolmács:

A tőkés úr azt mondja, hogy sok a szakmai hiba, olyan benyomása van, mintha

rohammunkával készültek volna a termékek.

Lányok:

/ lapítanak, grimaszokat vágnak /

Tanárnő:

Kétségtelenül volt egy kis lemaradás, de végül is elkészültünk határidőre. /

tovább nézegetik a termékeket /

Profil Joe:

/ leül egy lány mellé / Ez a művelet van nagyon lassú………..Én megmutatni

jó? / komolyan mondja / Így ni! / hihetetlen gyorsan és nagy hozzáértéssel

dolgozik /

Lányok:

/ csodálkoznak / Úristen! Ilyet még nem is láttam! Nem véletlenül olyan

gazdag! Megáll az ész! stb.

Profil Joe:

/ láthatóan belelkesedik a személyes sikertől, és angolul mond valamit /

Tolmács:

Mister Joe szerint így nem mutatkozik meg a termékek igazi értéke, ezért az az

ötlete támadt, hogy rendezzenek egy divatbemutatót az itt készített

termékekből. Úgy jobban meg tudja állapítani a munka értékét.

Lányok:

/ kitör a pánik / Isten mentsen!….Még csak ez hiányzik! ………..Én le nem

vetkőzök ennek a tőkésnek! stb

Hangos Helén:

/ ellenkezve / Tanárnő, az én lábam olyan görbe, mint egy karosszék. Ha Joe úr

meglát, szanálja az iskolát!

Tanárnő:

/ dühösen / Ne bosszants Helga! Egyébként nem görbe a lábad, csak lúdtalpad

van. De akkora, mint egy tepsi!

Profil Joe:

/ tanárnőhöz / Foglalni helyet itt, / mutatja / és nézzük végig a divatnak a

bemutatóját! Mondom jól?

Tanárnő:

/ sóhajt / Yes!….Yes! Nézzük! Rosszabb már úgy sem jöhet.

/ A bemutató következik: a leglehetetlenebb ruhákat, elszabott holmikat kell

felvenni. Jó zen, táncos mozgás. A legjobb alakú lányokat kell beöltöztetni,

hogy valami tessék Profil Joénak, hiszen erre épül a záró rész /

Szép Szilvia:

/ végigsétál a standon, lehetetlen szerelésben /

Profil Joe:

/ tapsol, ugrál örömében, a ruha egyáltalán nem érdekli / Bravó! …Bravó!

Micsoda lábak! Ez van klasszikus!

 

Zinger Gizi:

/ fürdőruhában végigriszálja magát a bemutatón /

Profil Joe:

/ kiabál / Oké! …….Oké!…..Micsoda bájos pofika!

Orsó Olga:

/ estélyi ruhában vonaglik végig /

Profil Joe:

/ extáziba jön, kézzel - lábbal mutogat / Ez van filmsztár! Csodálatos! Eredeti

szépség. Keleti kuriózum!

Selyem Sári.

/ hálóingben, csábosan mosolyog Joe felé, integet is neki

Profil Joe:

/ nem tudja magát visszafogni, odarohan, és kezet csókol Selyem Sárinak

Kolosszális! Kész manöken. Ez egy táncosnő! / még egyszer felvonul

mindenki, nagy taps, ováció. Joe nem bír magával, táncolnak, mulatnak az

asztalok között. /

Profil Joe:

/ kiáltva, hangosan / Csendet kérek! Van egy bejelentésem. / zihál egy kicsit /

Látogatásom eredményeként, a következőket szeretném nyilatkozni: a

munkateljesítményetek van nagyon kicsi, a minőség az van botrányos, az

üzemet bezárom, szanálom

Lányok:

/ kétségbeesetten / Mi lesz velünk!………..Oda a dollár!…….Mister Joe ne

tegye ezt velünk! stb

Profil Joe:

/ felemelt hangon / Folytatom tovább, ha engeditek meg! Varrni nem tudtok, de

vagytok olyan csinosak, szépek, hogy elviszlek benneteket Amerikába! / a

lányok tapsolnak / Nem varrni! Á! …Nem! Manökenek lesztek szuper

vállalatomnál Los Angelesben!

Lányok:

/ üdvrivalgás / Megyünk Amerikába!….Tök jó lesz! ……..Lesz dollár! stb

Tanárnő:

Mister Joe! És velem mi lesz?

Profil Joe:

/ körülnézi, mustrálja / Tudja mit? Elviszem Önt is! / karon fogja őt is, a

lányokkal együtt nagy énekléssel, tánccal kivonulnak /

Szóvivő:

De nem mentek el! Az éber szülői munkaközösség megakadályozta a

munkaerő csábítást! Holnap újra kezdődik a józan robot!

 

 

V É G E

 

 

 

 

 

 

B E A V A T Á S

 

 

/ vidám farsangi műsor /

 

Szereplők: Szóvivő:

Kökörcsin Ödön, finn-ugor, osztják, vogul nyelvszakos

középiskolai tanár

Galagonya Gusztávné: szülő

Gölöncsér: negyedikes kollégista, fő szószóló

Tohonyai: negyedikes, a „mérsékeltek” közül

Kótyagosi: negyedikes

Kecskeházi: negyedikes

Fürjész: negyedikes

Kolomposi: negyedikes

Bunkósi: harmadikos kollégista

Tiborcka Tóni: elsős kollégista

Puffancs Pali: elsős kollégista

Nemecsek Vendel: elsős kollégista

Galagonya Gusztáv: elsős kollégista

Kiss Kese: elsős kollégista

Mangalici Manó: elsős kollégista

 

/ függöny, félhomály, látszanak az ágyak konturjai, rajta harmadikos, negyedikes kollégisták, néhány horkol /

Szóvivő: Este van, este van, sűrű sötét este,

Az óra a tizet, már régen elverte.

A fiúk nagy része, már a lóbőrt húzza,

Horkolástól hangos a Rákóczi utca.

Elnyúlva hevernek, mint kit a szél ütött.

Ott egy bozontos fej, amott egy torz bütyök.

Hosszú szőrös lábszár lóg a paplan alól,

Torkuk trombitája egy muzsikát horkol.

Nézzük csak! Mi történt? Valaki mozog ott!

Ébredezik talán? Vagy rosszat álmodott?

Gölöncsér: / felül, sejtelmesen megszólal / Tohonyai!….Tohonyai!

Tohonyai: Mi van?

Gölöncsér: Hány óra?

Tohonyai: Nem látom !

Gölöncsér: Hogy-hogy nem látod?

Tohonyai: Mert nincs órám te okos!

Gölöncsér: Hülye! ………….Ébren vagytok srácok? ……Hé!…..Ébren vagytok?

Bunkósi: / álmosan / Igen.

Kecskeházi: Nem vagyunk ébren! Alszunk! Mit akarsz?

Gölöncsér: Mit? …Mit? Szerintem az elsősök beértek az avatásra! Mit szóltok hozzá?

Bunkósi: Ááááááá…….príma! Vágom őket agyon!

Kótyagosi: Istenem! Micsoda szép éjszaka lesz! Hozzátok a kis primőröket!

Fürjész: Jaj, emlékeztek a három évvel ezelőtti szeptemberre? Amikor minket avattak a

negyedikesek? Mint egy kapcarongy, úgy nézett ki gatyám!

Tohonyai: Azért jó lesz vigyázni az avatással fiúk! Kökörcsin tanár úr már tavaly is gyanított

valamit. Kérdezte is másnap, hogy mi volt az a nagy dübörgés az éjszaka a hálóban.

Én hirtelen azt válaszoltam, hogy a romániai földrengés

Gölöncsér: Ne majrézz már Tohonyai! Te mindjárt beteszel, ha egy kis gáz van. Gondolj

csak rá, hogy te mit kaptál az ülepedre elsős korodban. Emlékezz csak, hogy az

iskolában napokig guggoltál a padok között, mert nem mertél a fenekedre ülni!

Otthon pedig azt hazudtad, hogy két furunkulus nőtt a fenekeden, a jobb és bal

parton.

Tohonyai: Jól van már Gölöncsér! Ne részletezd annyira a dolgot! Te meg kiírattad magad az

orvossal, azt mondtad neki , hogy tévedésből a rezsóra ültél! / vad röhögés /

Gölöncsér: Na, elég a hülyéskedésből! Kezdjük, vagy nem kezdjük?

Többen: Kezdjük!……Igen!………….Világos!

Gölöncsér: A szertartás a szokásos! Kótyagosi! Szólj a fattyúknak!

Szóvivő:

Elrohan a hírnök az elsős hálóba,

Fellármázza őket, rácsap az alvókra.

Rájuk parancsol, hangosan, ordítva,

Azonnal jöjjenek a nagyok hálójába.

Nem értik a kicsik, álmodnak talán?

Aztán lassan szedik az inget és gatyát.

/ az elsősök bevonulnak, hálóing, lehetetlen öltözék, remegő lábak félelem az

arcukon, sarokba állnak /

Felsősök: / nagy röhögés, becsmérlik az elsősöket /

Kolomposi: / leszáll az ágyról, mustrálja az elsősöket / Hát ti volnátok, kis pendelyesek!

Remekül mutattok így egy kazalban! Srácok! Biztos, hogy ezek fiúk?

/ felhúzza az egyik pizsamáját / Ez a Kis Kese gyanús!

Galagonya: / nagyot ásít /

Kolomposi: Álmos vagy gyermekem? Kár! Attól tartok, hogy ma itt nem lesz alvás.

És egyébként is, ha eltátod az etetődet, tedd oda azt a retkes kis kezed, mert

különben én teszem oda, s akkor szavamra, alulról fognak táplálni!

/ nagy röhögés /

Gölöncsér: Figyelem! Valamennyien együtt vagyunk? /kiabálnak: igen…igen! /

Kótyagosi nézz körül, tiszta-e a levegő! / kinéz a folyosóra /

Kótyagosi: Kezdhetjük Gölöncsér!

Sötét az éjszaka, mint a szurok,

Valakit az éjjel még farba rúgok!

Gölöncsér: Kótyagosi moderáld magad! Micsoda viselkedés ez? Várj a sorodra!

Ti ott alant! Halljátok, mit mondok?

Elsősök: / bátortalanul / i…….igen..

Gölöncsér: Nem hallom!

Elsősök: / kicsit hangosabban mondják / ……igen!

Gölöncsér: Még mindig nem hallom!

Elsősök: / ordítva / Igen!

Gölöncsér: Most meg mit ordítoztok itt? Nem tudjátok, hogy már régen elmúlt tíz óra?

Hogy ezek mit megengednek maguknak! Kérem szépen elmúlt tíz óra, és úgy

üvöltöznek mint egy fába szorult féreg! / felsősöknek / Mit szóltok ti ehhez?

Bunkósi! Mi a véleményed erről?

Bunkósi: Ez nagy bűn Gölöncsér! Ez igen nagy bűn! Mondhatnám kirívó! Ez az, ami

felborzolja a paraszimpatikus idegrendszeremet! Ha Kökörcsin tanár urat

felébresztettétek, végünk van.

Gölöncsér: Nos térjünk a tárgyra! Már három hete vagytok itt közöttünk! Emberek között!

/ emelkedett hangon mondja / De még nem tanultatok semmit! Semmi

jó modort! Ím, halljátok a vádakat kis gazok!

Kolomposi: Nem köszöntök fattyúk! Azt a szomorúszemű mindenit a világnak! Hát honnan

jöttetek ti? Ott nem volt divat köszönni a felnőtteknek, a bölcseknek?

A továbbiakban pedig semmi szia, meg csáo! Megértettétek? Jó napot, vagy kezét

csókolom jár nekünk! Világos?

Elsősök. / bátortalanul / ……I…igen……

Fürjész: Idefigyeljetek kis pendelyesek! Már három napja ott büdösödik a zoknim a

mosdóban! Miért nem mostátok már ki? Galagonya! Tegnap délután is

matematika feladatokat oldozgattál meg ahelyett, hogy a zoknimat mostad volna. Ez

így nem mehet tovább! Csak nem gondoljátok, hogy koszos zokniban járok az

iskolába. Mit gondoltok, miért vagytok ti itt?

Bunkósi: Puffancskám! Ma reggel miért nem vetetted be az ágyamat? Csak nehogy azt mond

már , hogy az angolt tanultad, mert leszédülök emeletes ágyamról .A cipőmet se

tisztítottad ki! Kökörcsin tanár úr félóráig suvickoltatta velem, míg végre elengedett

az iskolába.

Kecskeházi: Hol éltek ti kis verebeim? Az otthonról kapott csomagjaitokat eldugdossátok

előlünk? Suttyomban zugevést folytattok? Micsoda erkölcsök! Kis egoisták!

Mangalici ! Tudod miért vagy olyan potrohos?

Mangalici: A kollégiumi koszttól!

Kecskeházi: Majd én megmondom neked kis dagadó, hogy miért vagy olyan túltáplált. Azért

mert a legutóbbi csomagodból sem adtál senkinek! Takarodó után, mint egy csótány

előmásztál, beültél a szekrényedbe, magadra zártad az ajtót, és ott csámcsogtál

hajnalig.

Gölöncsér: Van ám még más is a rovásotokon fiacskáim! Nemecsek! Mi a címe annak a

versnek amit Kolomposról írtál, és a lányoknak árusítottad kifliért?

Nemecsek: / Nemecsek lesüti a szemét, félszeg mozdulatot tesz /

Gölöncsér: Na! Gyerünk! Ki vele! Még segítek is! Egy Ady idézetet írtál bogaram! Mi tehát

a címe? Bunkósi kérlek, frissítsd fel koszorús költők emlékezetét! / Bunkósi

vésztjóslóan közeledik /

Nemecsek: Mondom…….mondom..

Gölöncsér: Halljuk a címet !

Nemecsek: „Kolomposiból tegnap, kiszökött az ész”

Gölöncsér:.Belőled is ki fog szökni gyermekem…rövidesen a szusz!…

/ vad röhögés /

Kolomposi: És most figyeljetek! Egy levelet találtam, de szerencsére még nem küldték el. Ha

ezt elküldik és megkapják, vége a jó hírünknek. Képzeljétek, a kis Tiborcka

Tóni panaszkodik a szüleinek az itteni viszonyokról, bennünket a sárga földig

. lejáratva! Olvassam barátim?

.

Kótyagosi: Várj! Van egy ötletem! Olvassa fel ő!

Ő költötte a levelet a drága,

Ő olvassa, ne pedig a mamája!

/ nagy röhögés /

Hallgassuk hát Tiborcka Tóni panaszát!

Kecskeházi: / Tiborcka nem akarja mondani / Gyerünk kisapám , ….gyerünk…….most

lehet panaszkodni!

 

 

Tiborcka: / csak a kényszer hatására kezdi el nehezen /

Jó nagyanyám és nagyapám, testvéreim, jó anyám! Mily szörnyűséges az életünk.

Itt dőzsölnek a negyedikesek, mi pedig tengődünk.

Puffancs: Csak bugyogj testvér ………csak bugyogj!

Tiborcka: Ők zabálnak a mi kajánkból szüntelen, mintha minden tagjuk egy nagy gyomor

lenne! De micsoda gyomor teremtőm! A mi szekrényeinkből pedig kipusztulnak

az egerek, mert mi emésztjük meg a kenyérhéjat is!

Puffancs: Csak bugyogj testvér ………csak bugyogj!

Tiborcka: Ha véletlenül nyakon csípünk egy repetát, tüstént elveszik tőlünk, s kizavarnak

bennünket még a kollégiumból is. Ha ők kapnak csomagot, s morzsáért nyúlunk,

akkorát csapnak a kezünkre, hogy alig tudunk járni rajta

Puffancs: Biz az úgy van………csak bugyogj testvér !

Tiborcka: Ők cifra farmerekben járnak, Rangers, Jeans és Lewis, nekünk gyűrött terliszter

nadrágjainkból ki van a fenekünk is. A jó negyedikesek a legjobb nőkkel

ficánkolnak, ma egy szőke csaj , holnap egy barna. Mi elsősök pedig egymással

táncolunk ……..csűrdöngölőst.

Gölömcsér: Hagyd abba Tiborcka! Hagyd abba! Ezt még meg „ Bánk- bánod” esküszöm!

/ a felsősök méltatlankodni, kezdenek / Ez árulás! Tekintélyünk

teljes semmibe vétele! Látjátok fiúk? Itt tartunk! Fürjész! Kérlek, bizonyítsd be

ezeknek ott alant, hogy tulajdonképpen kik is ők! Talán majd észhez térnek!

Fürjész: / lemászik az ágyról, mustrálja az elsősöket /

Idefigyeljetek hasított körműek! Tudjátok-e egyáltalán mit jelent az, hogy

filogenetika? Hát honnan a fenéből is tudnátok, ti lábasfejűek, hiszen ahhoz el kell

jutni az értelem bizonyos szintjére! A filogenetika a származástan egyik ága, mely

az élővilág fejlődésének általános törvényszerűségével foglalkozik. Értitek surmók!

Kimutatja az élővilág egyes csoportjainak származási kapcsolatait! Az élővilág

- fejlődésének csúcsát itt láthatjátok! Ecce homo! Ime az ember! / a felsősökre

mutat / És azt tudjátok-e, hogy ti hol vagytok a törzsfán? Nem ott! Nem! Lent

vagytok, egészen lent. Ti vagytok a majmok népe! Kis csimpánz, nézd csak meg

neked még szőrös a talpad! / felemeli a lábát, tényleg az, odaragasztottak egy

szőrme darabot / Ugye most már tényleg elhiszitek, hogy csimpánzok vagytok!

Mik vagytok ti?

Elsősök: / nem szólalnak meg /

Fürjész: Bunkósi légy olyan kedves / Bunkósi megindul az elsősök felé/ Mik vagytok?

Elsősök: / bátortalanul / Csimpánzok….

Fürjész: Hangosabban cerkófok !

Elsősök: / hangosabban / Csimpánzok!

Fürjész: Igen, azok vagytok! És mert ráismertetek önmagatokra, megengedjük, hogy

elénekeljétek nekünk a csimpánz marsot! Segítek! Figyelem! Kolomposi adj egy

h-t!

Kolomposi: Hááá..ááá.á. / szörnyű hangot ad /

Fürjész: Kösz! Majd visszaadom! / zümmög beint /

Elsősök: / megindulnak, makognak mint a majmok, felsősök röhögnek./

Gölöncsér: Most már remélem, értitek, hogy mi a különbség egy negyedikes és egy csimpánz

között! És még valamit! Néhány példával szeretnénk szemléletessé tenni, hogy

milyen viselkedést várunk mi tulajdonképpen tőletek. Vegyünk egy egyszerű, de

nagyon hasznos példát. Kajajelző lokátorunk jelezte, hogy Mangalici Manónak a

szekrényében, nemrég érkezett friss falatok vannak, amit ő természetesen ismét

eldugott. Nos Mangalici, okulásként feltálalja nekünk. Komornyikot vihetsz

magaddal!

Szóvivő: És az éhenkórász negyedikesek,

A koncosztozkodásra, máris felkészültek.

Mint Pavlov kutyája, melynek nyála csordult,

Feneketlen gyomruk, máris nagyot kordúlt.

Őhozzájuk képest, beteg és diétás,

Egy éhségtől megvadult ber-ber oroszlán.

Mangalici: / elmegy Galagonyával és Puffanccsal, sült csirkét és egyéb falatokat hoznak

ünnepélyesen /

Fürjész: Látod Mangalici, így kell viselkedni ! Most szépen megkínáljátok a nagyokat!

Szalvétát ! Úgy ni ! / hihetetlen mohón esznek /

Elsősök: / nyeldesnek, a szemük kopog az éhségtől /

Kecskeházi: Mangalici ! Írd meg a muterodnak, hogy legközelebb egy kis uborkasalátát is

küldjön . Kevés a gyomorsavam!

Tohonyai: Remélem van még otthon csirkétek. Várjuk a következő jércét!

/ vad röhögés /

Kolomposi: Isteni íze van! Nemecsek! Szereted a sült csirkét?

Nemecsek: Nagyon! / nyeldes /

Kolomposi: Jó is az gyermekem! Valamikor majd te is megtudod!

Fürjész: / miután felfaltak mindent / Na takarítsatok!

Gölöncsér: Így kell ezt csinálni a jövőben pendelyesek! Egyszerű, kényelmes és olcsó!

Ha pedig a jó vacsora után a megfáradt, elpilledt negyedikeseknek ki kell menniük,

oda ahová a király is gyalog jár, ti természetesen segítetek neki! Szépen a

vállatokra veszitek, és kiviszitek oda! / tényleg leveszik, kiviszik / Ha már arra

jártok, a lábát is mossátok meg!

Szóvivő: A homo sapienst, gyaloghintón viszik,

Megmossák a lábát, bár nem lesz lábvizit.

Görnyed az aprónép, övék a robot,

Mit rájuk a sors, oly rútul kiszabott.

Küldözgetik őket mint terelő pulit,

Futkároznak is ők mint a riksakulik.

Gölöncsér: És most figyeljetek fattyúk! Nem teljesítettétek alapvető kötelességeiteket!

Vádakat koholtatok ellenünk! Előjogainkat semmibe vettétek! Az nem kifejezés,

hogy semmibe vettétek ! Lábbal tiportátok! Ránk szabadítottátok a szülői

munkaközösséget! A KÖJÁLT, nem vettetek WC papírt. Újabban a nőink körül

legyeskedtek!

Mindezekért megbüntetünk benneteket! A büntetés kegyetlen lesz!

Mondhatnám elrettentő! Ezért ha valamelyikőtöknek még van eldugott kajája, az

most gyorsan adja elő, mert arra neki már nemigen lesz szüksége!

Ezennel átadom a szót a felsősök rögtönítélő bíróságának!

Szóvivő: A szoba sarkában szörnyű bárd látható,

Három lepedőből csavarta a bakó.

Előkerül a tönk, a fűrészporos kosár,

Ki gyenge idegzetű, ne is nézze tovább!

Szörnyűség történik, a hideg is kiver,

Ilyet még nem látott csak a vén Tower.

 

 

 

 

 

Kolomposi: Az előbb felsorolt vádpontokban valamennyien bűnösnek találtattatok! Enyhítő

körülményeket nem találtunk! Éppen ezért, a kollégium íratlan törvényei szerint,

a rögtönítélő bíróság az alábbi büntetéseket szabta ki:

Nemecsek Vendelre, ötször sújt a bakó,

Úgy, hogy nem lesz rajta, se nadrág sem zakó.

Mellékbüntetést is kap a bíróságtól,

Fél évre eltiltjuk minden közkajától! / megjegyzések /

:

Kecskeházi: Tiborckát pedig, négy nagy csapás éri,

Mely nem a lelkét, hanem testét éri.

Mert az ő bűnei igencsak nagyok,

Kaja elkobzásra ítélik a nagyok!

 

Tohonyai: MangaliciManó és Puffancs Pali,

Háromszor fognak a tőkére dűlni..

Mellékbüntetést is kap a két kis svihák,

Öt hétig mossák az inget és gatyát! / úgy kell nekik /

 

Kótyagosi: Kis Kese ügyében nem tudtunk dönteni,

Bűneivel fogjuk felfüggeszteni!

Gatyájánál fogva egy erős fogasra,

Legalább még nő is a kis mihaszna! / kaján röhögés /

 

Fürjész: A többi vádlottnak is elmegy majd a kedve,

Rövidesen mindegyiknek vörös lesz a ……../ röhögés / feje!

Hogy melyik feje, eldönti a bakó,

Kinek tekintete máris vérbeforgó!

/ az ítélet végrehajtása folyamatosan zajlik, az elsősök szenvednek,

nyüszítenek, menekülnek /

Szóvivő: / az „ítéletek” végrehajtása után /

Most, hogy a bíróság megülte a torát,

Rogyadozva ment el a hét kis walesi bárd!

/ az elsősök kivonulnak, a felsősök hahotáznak /

 

Vége az első résznek.

 

I I.. K É P / nevelőtanári szoba, Kökörcsin olvasgat valamit /

Galagonyáné: / dámának öltözve, kopogtat /

Jó napot kívánok! Kökörcsin tanár úrhoz van szerencsém?

Kökörcsin: Igen asszonyom! Kökörcsin Ödön, finn-ugor, vogul és osztják nyelvszakos

középiskolai tanár vagyok. Parancsoljon! Foglaljon helyet!

Galagonyáné: Köszönöm szépen! Igazán nem akarok zavarni! Csak rövid időre jöttem!

Maximum két és fél órára s már itt sem vagyok! Drága Kökörcsin úr

megengedi, hogy rágyújtsak? Talán parancsol a tanár úr is? Igen finom szuper

Csongor. Csak ezt tudom élvezni, ennek igen jó a húzása. Tetszik slukkolni

egyet? Isteni!

Kökörcsin: / köhög, fuldoklik, nagyon kellemetlenül érzi magát /

De asszonyom! Hová gondol?

Galagonyáné: Hát ennyire fél tanár úr a füsttől? Jaj de jó pofának tetszik lenni! / odafúj egy

nagy slukkot Kökörcsin orra alá / Drága tanár úr komoly ügyben keresem önt.

Kökörcsin: Igen? / még mindig köhécsel, eltávolodik a szülőtől /

Galagonyáné: Igen tanár úr! Ebben a kollégiumban, súlyos bajok vannak a neveléssel.

Kökörcsin:/ hirtelen megelevenedik / Hogy? Mit mond kedves Galagonyáné? Jól hallottam?

Jól értettem önt?

Galagonyáné: Igen , jól hallotta a tanár úr!A bejáró tanulóktól tudtuk meg, hogy a felsős

tanulók, avatás vagy mi a csoda címén, ripityára verik az elsősöket. Köztűk

imádott gyermekemet Galagonya Gusztit is ! / zsebkendőt vesz elő , sír / Többen

orvoshoz kerültek heveny végbéltájéki gyulladás miatt. Azt is elmondták a

bejárók, hogy az egyiknek huszonnyolc keresztöltéssel varrták össze a ..se

se…fenekét! Aztán újra kellett műteni, mert csak később vették észre, bevarrták

az../ sír /…..ül ….az ülepét!

Kökörcsin: Asszonyom ! Tudja ön , hogy mit beszél? / fejét fogja, járkál, és dühöng/ Ezek

roppant súlyos vádak . Itt korszerű nevelés folyik.

A lombrozoi, freudi ösztönélet, a tudatalatti szubjektum, a múlt

süllyesztőjében van! Asszonyom! Itt a tudat specifikumait a korszerű pedagógia

alapelvein építjük fel! Tud követni asszonyom? Az ön által elmondottak itt nem

fordulhattak elő!

Galagonyáné: Hát………nem is …tudom….ezek a bejárók mondták, rebesgették.

/ Galagonyáné meghunyászkodva beszél /

Kökörcsin: Egy pillanat Galagonyáné!…..Egy pillanat! Meg fogunk győződni a tényállásról.

Itt és most. Szembesíteni fogom a fiúkat! / kikiabál / Kecskeházi! Kecskeházi!

Gyere csak be fiam!

Kecskeházi: I……..i …….itt vagyok meg…mekk….hallottam.

Kökörcsin: Ne mekegj itt nekem Kecskeházi! Hívd ide azonnal az elsősöket és a

negyedikeseket! Gyorsan!

Kecskeházi: Igenis tanár úr! / elrohan /

Kökörcsin: Egy-két keresztkérdés! Máris látni fogja asszonyom, hogy az ön által avatásnak

nevezett attrocitás, nem felel meg a valóságnak!

Galagonyáné: Hát …hát …..én …..már nem ..is tudom

Fiúk:/ bejönnek, lapítva, rosszat sejtve, a negyedikesek fenyegetőzve integetnek az elsősöknek

Jó napot! / köszönnek /

Kökörcsin: / Járkál egy kicsit/ Fiúk! A színtiszta igazat kérem! Igaz, hogy valami

avatás címén elagyabugyáltátok az elsősöket?

Gölöncsér: De tanár úr! Én még ilyet nem is hallottam! Mi az, hogy avatás? Sosem láttam

ilyet

Kökörcsin: Neked is ez a véleményed Kolomposi?

Kolomposi: I…..i …..igen tanár úr! Igen. Bár én már láttam avatást.

Kökörcsin: Igen? Nos, lássuk csak, hol láttad, és mikor azt az avatást? / nagy érdeklődéssel

odalép a tanár, és a szülő is feláll /

Kolomposi: A Kossuth téren, augusztus 20 -án tanár úr, a tisztavatást, Budapesten..

Kökörcsin: Idefigyelj Kolomposi! Nem szégyelled magad? Ilyen komoly helyzetben

megjátszod itt a szellemest! Még erre majd visszatérünk!

Kökörcsin: / az elsősöket nézegeti / Bántottak benneteket a negyedikesek?

Elsősök: / egyszerre / Nem!

Kökörcsin: / taglejtés a szülő felé / Tehát nem! / járkál, nézegeti a negyedikeseket, majd

hirtelen Kótyagosihoz lép /

Kótyagosi! Miért verekedtél?

Kótyagosi: Én? Tanár úr! Életemben senkit nem bántottam!……..mindig csak engem vertek. / sír /

 

Kökörcsin: Az látszik is rajtad fiam!/ tovább járkál, vészjóslóan, majd hirtelen /

Nemecsek! Bántottak?

Nemecsek: I……..igen……igen szeretem a negyedikeseket, miért bántottak volna!

Kökörcsin: / fejét csóválja / Figyeljetek ide! Negyedikesek! Bántottátok az elsősöket?

Negyedikesek: Nem! / gyorsan és határozottan mondják… /

Kökörcsin: Elsősök! Bántottak benneteket?

Elsősök: Nem!

Kökörcsin: Tessék asszonyom! Itt saját maga is meggyőződhetett a kollégiumot ért vádak

alaptalanságáról. Elmehettek fiúk! Köszönöm, hogy nem kellett csalódom

bennetek!

Fiúk: / elmennek, a IV - esek blazirt képpel, az elsősök még húzzák a lábukat /

Galagonyáné: Kedves Kökörcsin tanár úr! Úgy érzem önnek volt igaza. Elnézést

kérek…..bocsánat, hogy zavartam. / megbotlik / Jó napot kívánok.

Kökörcsin: Óh ! Nincs semmi baj asszonyom, ez a hívatásunk, ez a munkánk….

/ Galagonyáné elmegy, Kökörcsin tanár úr halkan fütyörész, tánclépésekkel

szökken kettőt, elmosolyodik, majd leül /

Narrátor: És Kökörcsin tanár úr, bízva nevelésének eredményességében, elnézően mosolyog,

magában megállapítja, hogy hozzá képest Makarenkó csak képesítés nélküli

nevelő.

 

 

 

V É G E

 

 

 

 

S Z E K R É N Y S Z E M L E

 

 

 

Szereplők: Kökörcsin tanár úr

Kerge Endre: ügyeletes kollégista

Gombóc Géza: kollégista

Kacatosi Károly: kollégista

Borzas Benő kollégista

Háth Izsák: kollégista

Trehány Mihály: kollégista

Mezte Lenke: lánynak álcázott fiú

Sass Samu: kollégista

Szóvivő:

 

A „szín”: / Szekrényszoba, szekrények, rajtuk bőröndök, csizmák, hihetetlen rendetlenség „neorealista” kép, a fiúk pizsamában vacsorázgatnak, nagyokat csámcsognak, kenyeret hámoznak /.

Borzas: / bejön és megszólal / Gombóc! Van egy kis kenyered? Ki vagyok tikkadva az

éhségtől!

Gombóc: Nincs kenyerem! Ez az utolsó falat!

Borzas: Megnézhetem a szekrényedet Gombóc?

Gombóc: Kopjál le Borzas! Nem szeretem, ha a magántulajdonomhoz nyúlkálnak!

Borzas: Jól van már, na! Nem eszem meg a szekrényedet!

Kacatosi: / közbekiált, amikor jön befelé, kezében kés, és „ üres” kenyér /

Van egy kis kacsazsírotok?

Háth: Kacsazsír?

Kacatosi: Igen?

Háth: Az nincs! De egy kis fókazsír jó lesz?

Kacatosi: Jaj de szellemes vagy! Kár, hogy nincs időm röhögni!

Kerge: / berohan/ Srácok! Szekrényszemle! Azonnal jön Kökörcsin tanár úr!

Fiúk: / valamennyi fiú kétségbeesik, kiabálnak:/ Jaj a hétszázát! Na még csak ez hiányzott!

Na ebből botrány lesz! Eldobom magam! Lemegyek hídba! Nem élem túl! /

Kökörcsin: / lendületesen jön, kezében az ügyeletesi napló / Ügyeletes! ..Ki az ügyeletes?

Fiúk: / kórusban kiabálják / Kerge az ügyeletes tanár úr!

Kerge: / zavartan / Én vagyok tanár úr! Én vagyok! Szóltam már nekik!

Kökörcsin: Sorakoztasd a társaságot Kerge!

Kerge: / katonásan igyekszik megfelelni a feladatnak, de idétlen, a többiek kiröhögik, de

végül sorakoznak /

Tanár úrnak jelentem, hogy a 6-os szekrényszobában

Borzas Benő, / jelent kiáltanak /

Kacatosi Károly,

Gombóc Géza,

Háth Izsák - th –val tanár úr! És….

Trehány Mihály van elszállásolva, egy szekrény üres!

Kökörcsin: Köszönöm Kerge! Nos lássuk akkor sorba a szekrényeket! Borzas! Nyisd ki a

szekrényedet! !

Borzas: Igen is tanár úr! Nyitom. / botrányos látvány, hihetetlen rendetlenség, rétegekben a

régi szennyes, megtömve a polc gatyákkal , zoknikkal vegyesen /

Kökörcsin: Te jó isten, mi van itt? Borzas! Ez borzasztó! Mikor csináltál te itt rendet

utoljára ?

Borzas: / kényelmetlenül topog / Hát…hát..

Fiúk: / kuncognak és megjegyzéseket tesznek /…..Soha! ….Éppen most akart!

Kökörcsin: Ne zavarjátok! Hagy koncentráljon! Nem könnyű azt felidézni!

Borzas: Hát ….tanár úr……azt hiszem …..ha jól emlékszem…

Kökörcsin: Nos?

Borzas: Hát tanár úr kérem. Szept……/ hirtelen kimondja / szeptemberben!

Kökörcsin: 1978 szeptemberében?

Borzas: Nem tanár úr! Nem! 1979. szeptemberében.

Kökörcsin: Igen? Hát az egészen más, ha 1979-ben! Annak mindössze féléve.

Nem szégyelled magad Borzas! Ilyen szemétdombon élsz itt a kacatok között!

Borzas: / szégyenkezve / Restellem tanár úr……restellem!

Kökörcsin: Tudod, hogy néz ki ez a szekrény Borzas?

Borzas: Nem tudom tanár úr. Sok mindenhez hasonlít, az biztos.

Gombóc: / közbeszól / Csak szekrényhez nem!

Kökörcsin: Ne szólj bele Gombóc!

Kökörcsin: Tudod mihez hasonlít legjobban? Egy geológiai ásatáshoz!

Borzas: Igen tanár úr?

Kökörcsin:Itt úgy rakódott le a szennyes rétegenként, mint kőzetek a földtörténeti korokban.

Itt van a / fogja a rongyokat / triász, júra, kréta- itt van is egy kis kréta! / előhúz

egy darab iskolai krétát / Ez itt a pliocén, ez meg itt a miocén! Gyönyörű! Ez az

üveg mit keres itt? / nagyon meglepődik, nézi, szagolja / „Szemelt rizling”!

Borzas! Te újabban iszol is? Szemelt rizling! / füstölög tovább /

Borzas: Nem! Nem ! Én nem iszom. Illetve iszom én, csak nem azt, amit tetszett említeni.

Én …én …..igmándi vizet iszom…..

Kökörcsin: Borzas! Ne beszélj mellé! Hiszen ezen az üvegen ez áll: Szemelt rizling, Csopaki

Pincegazdaság!.

Borzas: De tanár úr, a boltban csak kimérős igmándi víz volt, csak ilyen üveget tudtak

adni.

Kökörcsin Idefigyelj Borzas! Ne beszélj itt nekem össze-vissza! Mi a fészkes fenének iszol te

igmándi keserűvizet?

Borzas: Jaj tanár úr….Sokat fáj a gyomrom / összegörnyedve imitálja / Most is nagy

görcseim vannak!

Kökörcsin: Hogy-hogy fáj a gyomrod? Ezt még soha nem tapasztaltam veled kapcsolatban.

Mit vacsoráztál?

Borzas: Tejet és pogácsát.

Kökörcsin: És attól fáj a gyomrod?

Borzas: Igen tanár úr.

Kökörcsin: Mennyi pogácsát ettél

Borzas: / ,kicsit gondolkodik / Huszon……….huszonkilencet!

Kökörcsin: / meghökken / Huszonkilencet?

Borzas: A huszonkilencediket már nem tudtam megenni. Úgy érzem, hogy belém dagadt

az egész ! Nem mozdul sehová! Kérek egy kis igmándi vizet!

Kökörcsin: Tessék! Igyál! / segítőkészen, bár sejti a dolog lényegét /

Borzas: / kortyolva iszik, nyakába csorog az „igmmándi”/ Már könnyebbnek is érzem ma

-gamat egy kicsikét….

.Kökörcsin: Hála a jó igmándinak!

Te Borzas! Mi lóg ott a sarokban?

Borzas: Hol tanár úr? / Úgy tesz, mintha nem látná /

 

 

 

Kökörcsin: Ott ni! / elképedve / Te! Ez egy denevér! / kiemeli, felmutatja / Myotis myotis!

Közönséges bőregér! Népiesen, repülőkutya! Azt a kutyafáját! Ez azért mégis

csak felháborító! Egy denevér befészkel a szekrényedbe. De miért is ne

fészkelne. A denevér ugyanis elhagyott, romos épületekben, barlangokban,

olyan helyeken él, ahol ember sem jár. Hát amint látom, te nem nagyon

háborgattad ezt szerencsétlent. Sass Samu! Vidd ki innen ezt a jószágot a friss

levegőre.

Sass Samu: Ne vigyük ki tanár úr! Könyörgöm! Hagyjuk meg ezt a kismadarat! Olyan

aranyos!

Kökörcsin:Hát Samu, te sem fogod elhomályosítani Darwin nevét. Ez nem madár Sas!

Ez egy emlős! Te főemlős!/ Sass a közönség közé dobja a denevért mókázva /

No Borzas, majd gondom lesz rá, hogy a barlangodat rendbe szeded!

A végén még egy örvös medve fog belevackolni.

Egyébként tudod, hogy nézel ki?

Borzas: Nem tanár úr.

Kökörcsin: Mint egy ipi-apacs indián! / megborzolja Borzas haját /

Na menjünk csak tovább! Ez a te szekrényed, Trehány Mihály?

Trehány: Igen tanár úr, ez az enyém. / kinyitja a szekrényt, az előtáruló kép: egy oldal

füstölt szalonna, zsíros üvegek, zoknik, ruhák összevissza /

Kökörcsin: Atya úristen! Ez meg itt micsoda? Húsbolt? Mészárszék? Vagy talán lacikonyha?

Trehány Mihály megmagyaráznád nekünk, hogy tulajdonképpen mi van itt?

Trehány:Tanár úr kérem! Ez itt egy kis füstölt tokaszalonna.

Kökörcsin: Micsoda?

Trehány: Toka……..szalonna tanár úr! Egy kis tokaszalonna.

Kökörcsin: Ez neked egy kis füstölt tokaszalonna? Hiszen egy oldalnyi!

Trehány: Igen tanár úr! Kétségtelenül szép egy darab

Kökörcsin: Na és azt nem mondanád meg, hogy ez a sok vihart látott gatya mit keres itt

a szalonna mellett? Pácolod?

Trehány: Nem tanár úr! Most szárítom! Holnap testnevelési óránk lesz, és elegáns akarok

lenni.

Kökörcsin: Ebben a gatyában? Dicsérem az ízlésedet! És ezekben az üvegekben mi van?

/ egy sor befőttes üveg, kicsik és nagyok /

Trehány: Ebben kovászos uborka volt, de még szeptemberben elfogyott. Ebben szilvalekvár

van, olyan igazi üstben főzött. Tetszik tudni tanár úr ez sokkal finomabb………

Kökörcsin: Ne részletezd Trehány…….ne részletezd!

Trehány: Igenis tanár úr, nem részletezem. Pedig tessék elhinni nagyon finom! ………ebben

só van! Ebben törött bors,…ebben disznózsír, ebben kacsazsír…..

Kökörcsin: Mi a nyavalyának kell neked a törött bors, paprika?

Trehány: Főzni szoktunk tanár úr!

Kökörcsin: Főzni? Mi a csodát főztök ti itt? Tisztességes konyhája van a kollégiumnak!

Trehány: Ó, csak ritkán tanár úr. Rántottát sütögetünk, esetleg egy kis pörköltet …..

nokedlivel …..

Kökörcsin: Nokedlivel! …..Nokedlivel! / kezdi elveszteni a türelmét /

Trehány: Igen tanár úr! Ezt szeretjük legjobban!

Kökörcsin: És mindennek a zamatát, az aromáját az a 45-ös tornacipő adja meg ,amelynek a

szaga legalább 50-es! Miféle gusztusod van neked Trehány, hogy képes vagy enni

ilyen körülmények között?

Trehány: Mit tagadjam tanár úr, hála istennek igen jó étvágyam van.

Kökörcsin:Az látszik rajtad. De még egy dogot Trehány! Az, hogy itt van ez a füstölt toka

szalonna , még csak hagyján. De mi a fészkes- fenétől füstös az egész szekrény?

Trehány: Tanár úr kérem…….elnézést kérünk…………utólag …..de…itt füstöltük a

tokaszalonnát!

Kökörcsin: Elment az eszetek? Egyszer felgyújtják nekem itt az intézetet. Az ember esze

megáll ,hogy miket találnak ki! / tovább megy /

Háth Izsák nyissad a bazárodat!

Háth Izsák: / keresgél a zsebében / Tanár úr kérem elvesztettem a kulcsot. Nem találtam

sehol .

Kökörcsin: Akkor hogyan jutsz be a szekrényedbe?

Sass Samu: Fűrésszel! / nagy örömmel kiáltja /

Kökörcsin: Fűrésszel? Hogy-hogy?

Sass Samu: Itt a fűrész tanár úr! Ezzel szoktuk kinyitni, ha valaki elveszti a kulcsát.

/ boldogan meglengeti a fűrészt/

Kökörcsin: Én nem bánom akármit csináltok, csak valaki nyissa ki a szekrényt.

Sass Samu: Egy pillanat tanár úr! / nagy fűrészelés, hülyéskedés, végre kinyílik az ajtó, csak  

egy lyukas zokni van benne /

Kökörcsin: Ez volna hát a szekrényed Háth Izsák?

Háth Izsák: Igen tanár úr./ zavartan mondja /

Kökörcsin: Ez igen! Itt aztán van rend! Kétségtelen, hogy eddig ez a legrendesebb szekrény.

Gyönyörűen sorba van rakva ez az egy lukas zokni./ vad röhögés a fiúk részéről/

/ Kökörcsin hangot vált/ De remélem, nem azt akarod velünk elhitetni Háth Izsák,

hogy mindössze ennyi a szerelésed?

Háth Izsák: Hát………nem …..tanár úr……..

Kökörcsin: / határozottan /Hol vannak a fehérneműid? Ruháid? Tessék gyorsan előhozni!

Mozogjál!………Hol vannak tehát?

Háth Izsák: A……a……fogason……..tanár úr! A……..hátizsákban.

Kökörcsin: A hátizsákban? Megáll az ember esze! Csak nem ott tartod a ruháidat? / szörnyű

gyanúja támad / Hozd csak ide azt a hátizsákot / elveszi Háthtól , bontogatja,

belenéz, bizonyossá válik a feltételezése /

Tehát ezért van rend a te szekrényedben! A sok kacat, holmi pedig itt van!

Na nézzük csak, ez mi?

Háth Izsák: Az egy ing ……….tanár úr. Egy indiai gyűrt ing.

Kökörcsin:Igen? A nagynénikéd küldte mi? Egyenesen Új Delhiből? Izsák! Ne beszélj mellé!

Ennek az ingnek semmi köze sincs Indiához. Ez a trehányságod miatt

összegyűrődött magyar ing, Made in Hungary Kiskunhalasi Háziipar.

/ újabb ruhát vesz elő-atlétatrikót/ Ez mi? / mustrálja, a fiúk röhögnek /

Háth Izsák: Az ……azt hiszem egy fehér atlétatrikó. Igen…….egy fehér atlétatrikó.

/ lehajtja a fejét /

Kökörcsin: / maliciózusan / Ez egy fehér atlétatrikó! Jó! Nagyon jó / a fiúk felé mutaja /

Szerintetek is ez egy fehér atlétatrikó? / vad röhögés /

Jó, hogy nem azt mondtad, hogy ez az atlétatrikó püspöklila, strass diszítéssel,

oldalt kissé sliccolva. Tudod, hogy néz ki ez az atlétatrikó Izsák?

Háth Izsák: Hát ebben a megvilágításban nem mutat valami jól az biztos.

Kökörcsin: Nem ám gyermekem! Mert a kapca nem mutat jól, csak korom sötétben

Ez meg mi lehet? / húzgálja, de nem jön / Te jó ég! Ez egy pár sáros csizma!

Hogy néz ez ki! / megdöbbenve nézegeti / Hol lett ez ilyen sáros Izsák?

Háth Izsák: Hát……az………..az őszi társadalmi munkán.

Kökörcsin: / elképedve / És azóta itt van?

Háth Izsák: / kényszeredve vallja / I….i….igen.

Kökörcsin: Látszik is, hogy régen itt van. Hiszen ez már nem is sár a csizmán, hanem kész

komposzt! Fuj! Sas Samu! Vidd innen ezt a bűzbombát minél messzebbre!

Sass Samu: / egy gázálarcot vesz fel / Egy pillanat tanár úr! Egy pillanat / végigvonul

gázálarcban, a csizmával, a fiúk vad röhögése közben /

Kökörcsin: Te Izsák! Neked nincs egy tisztességes öltönyöd?

Háth Izsák: / nagy örömmel és lelkesedéssel / De igen! Van!

Kökörcsin: Nem mondanád meg, hogy hol tárolod azokat?

Háth Izsák: / lelohad a lelkesedése / Tanár úrnak tisztelettel jelentem, hogy az is ott van!.

Kökörcsin: Itt a zsákban?

Háth Izsák: Igen.

Kökörcsin: / kotorász a zsákban / Áhá! Megvan! / kihúzza a zakót, botrányosan gyűrött/

Ez az ünneplő öltönyöd?

Háth Izsák: I ….igen …..igen / szégyenkezve /

Kökörcsin: / megforgatja a kabátot / Csinos! Különösen jól mutatnak rajta a fodrok!

Szinte népies díszítésnek tűnik. / tovább kotorász a zsákban, kiemel egy

borzasztóan gyűrött nadrágot / Ez meg itt a nadrág! Remek kis pantalló.

/ forgatja / Ez egy pliszérozott rakott nadrág! Izsák ez botrányos! Hogy néz ki

ez az öltöny! / hirtelen ötlete támadt / Izsák! Öltözz fel!

Háth Izsák: Ennyi ember előtt?

Kökörcsin: / elképedve / Mi az, hogy ennyi ember előtt? Nem azt mondtam, hogy vetkőzz le,

hanem azt, hogy öltözz fel!

Háth Izsák: Igen …..igen ……tanár úr , máris öltözöm. / felöltözik a fiúk nevetése közben /

Kökörcsin: Na még vedd fel ezt a télikabátot is! / nagy gyűrött kabát ez is / Remekül nézel ki

A madárijesztő hozzád képest manöken.

Kökörcsin: /továbbmegy / Ez a szekrény kié?

Fiúk: /egyszerre / Abban nincs senki! Közös! Abban nincs semmi! A közös raktár tanár úr.

Sass Samu: / elkezdi nyitogatni, de nem nagyon mozog az ajtó/ Ez nem megy tanár úr!

Kökörcsin: Samu nem tudod kinyitni? De idétlen vagy! Nem látod, hogy alul van

beszorulva?

/ lehajol, kifeszíti az ajtót, a szekrényből kihull az egész holmi, rá Kökörcsinre,

a rongycsomók közül-a vállán marad egy gatya –megszólal Kökörcsin /

Itt tényleg nincs semmi! Valóban üres ez a szekrény! Na majd adok én nektek!.

Trehány társaság! Mindenhol a szenny és a szennyes! Ki a következő?

Kacatosi: / még mindig röhög az előbbi eseten, s a gatya miatt a tanár elviselhetetlenül

komikus / Én tanár úr! / röhög /

Kökörcsin: Mit röhögsz Kacatosi? Mit röhögsz?

Kacatosi: Én nem is tudom tanár úr! / görcsöt kap a nevetéstől/ Néha ….akkor is ……………..szoktam nevetni, amikor nincs rá okom! / nem meri megmondani az igazat,

tovább röhög/

Kökörcsin: Most sincs rá okod Kacatosi?

Kacatosi: Nincs tanár úr! / befogja a száját, pukkadozik a nevetéstől /

Kökörcsin: Na idefigyelj Kacatosi, akkor most én kérlek, hogy röhögj! De úgy ám,

ahogy csak tudsz! Megértetted? / parancsolóan /

Kacatosi: Igen tanár úr! ………..igen…../ ettől kezdve olyan szomorú lett, mint akinek

meghalt valakije /

Kökörcsin: Na mi a baj Kacatosi? Most szabad vigyorogni, röhécselni! Most miért nem

röhögsz ?

Kacatosi: Azért ……..tanár …….úr……….azért, mert most már ….szabad……..de ilyenkor

nem megy. / zsebkendőt vesz elő, és sírást imitál /

Kökörcsin: Nézzük a szekrényedet! ……De miféle hangok jönnek ki innen? / benyúl

a szekrénybe, kotorász, nagy kotkodácsolás, előhúz egy igazi tyúkot /

Hát ez egyszerűen nem igaz!…….Egy tyúk! Megáll az ember esze!

Baromfi ólat csinál a szekrényéből! Kacatosi! Miféle tyúk ez itt?

Kacatosi: Ez tanár úr……….ez egy bábolnai tojó hibrid, F4-es keresztezés.

Kökörcsin: Te Kacatosi? Kié ez a tyúk?

Kacatosi: Ez tanár úr………./ lehajtja a fejét, krákog ,aztán a tanárra néz / az anyám tyúkja!

Kökörcsin: / vészjóslóan / Az anyád tyúkja……..jó….de, hogy kerül ide a kollégiumba ez .

a ……../megakad /

Kacatosi: / készséggel segíti tanárát / az F4-es tojó hibrid ……….tanár úr….

Kökörcsin: Te Kacatosi, hagyd abba ezt a fajtaismertetést, és arra válaszolj, hogy hogyan

került a kollégiumba!

Kacatosi: / töredelmesen / A múlt héten otthon voltam tanár úr,………és …..és utánam jött!

Kökörcsin: / mint akit a kígyó mart meg / Hogy-hogy utánad jött? Talán váltott magának egy

menetjegyet és ideutazott? Nem magyaráznád meg érthetőbben, hogy mi történt?

Kacatosi: / boldogan / De igen tanár úr! Ez a tyúk nagyon ragaszkodik hozzám. Amikor

ugyanis kikelt a tojásból, engem látott meg először. Azóta mindenhová követ.

A kiscsirkék ugyanis, az első meglátott mozgó valamit, ösztönösen követik életük

végéig.

Ez az F4-es fajt……/ hirtelen eszébe jut, hogy tanárát idegesíti a fajtafelismerés,

ezért lenyeli a mondat felét /…ez a szegény engem látott meg, és ezért követ még

ide a kollégiumba is.

Kökörcsin: Eddig nem is tudtam rólad Kacatosi, hogy állatösztön tannal is foglalkozol!

Annak azonban nagyon örülök, hogy nem egy víziló látott meg születése

pillanatában

De miért sanyargatod itt ezt a szerencsétlen F4-es tojó hibridet? / hirtelen dühös lesz

magára, amiért kimondta a fajtanevet / Illetve ezt a baromfit!

Kacatosi: / a tanár zavarán felbátorodva / Mert tojik tanár úr, és ebből sütjük esténként a

rántottát.

Kökörcsin: / a közönség felé fordulva / Hát még ilyet nem is hallottam! Önellátásra

rendezkedik be! Sertést nem hizlaltok valamelyik hálóban? Még ilyet!

Na idefigyelj Kacatosi! Holnapra eltünteted nekem ezt a tyúkot! Megértetted!

Kacatosi: Meg tanár úr. De hogyan? Holnapig már nem tudok hazautazni!

Kökörcsin: Semmi baj! Mint mondtad, értelmes kis tyúk ez! Ha utánad tudott jönni, akkor

haza is tud utazni! Váltasz neki egy menetjegyet Bajomig, az első osztályra, a

bajomi állomástól meg már majdcsak hazatalál!

Kökörcsin: / még mindig füstölög a baromfi miatt / Botrányos! Egyenesen kétségbeejtő!

Baromfi ól a szekrényben! Mi jöhet még ezután! Mire számíthat itt az ember?

Gombóc Géza nyissad a szekrényedet!

Gombóc: / félénken kinyitja a szekrényajtót, majd hirtelen becsukja /

Kökörcsin: Na mi van Gombóc? Mit rángatódzol? Tessék kinyitni azt a szekrényajtót!

/ Gombóc kinyitja, a látvány fantasztikus, fürdőruhában egy „kislány” szendén

pislog Kökörcsinre, az egyik fiú öltözött „lánynak”,

/ Kökörcsin a fejéhez kap /

Úr isten! Még egy tyúk! Ez már sok! Ezt már nem lehet ép ésszel kibírni!

/ közben Gombóc elbújik /

Kökörcsin: Gombóc! Gombóc! Azonnal gyere ide!

/ Gombóc félve előjön, Mezte Lenke puszit küld Kökörcsinnek/

Gombóc! Ki ez a fehérnép a szekrényedben?

Gombóc: Hát……hát…….a …..takarítónő !

Kökörcsin: / a fejéhez kap / Takarítónő………hallottak már ilyet? Még azt meri állítani,

hogy takarítónő! Egyenesen a Köztisztasági Vállalattól. Na idefigyelj te

kékszakáll, te Don Juan! Hogy kerül ez a pucér nő a szekrényedbe?

Gyorsan ki vele! Amíg türelmes vagyok! / remeg az idegességtől /

Gombóc: / bizonytalanul / Hát tanár úr …..tessék elhinni, …..hogy ő takarítónő.

Kökörcsin: Idefigyelj Gombóc! Ha nem nyilatkozol azonnal, olyan büntetést kapsz,

hogy belegebedsz!

Gombóc: / ijedten / Inkább vallomást teszek tanár úr……….ez …a … nő a

menyasszonyom az …az arám!

Kökörcsin: Ez már kész téboly……….a mennyasszonya! Te Gombóc! Ezek szerint

te vőlegény vagy!

Gobóc: El tetszett találni tanár úr. Tudom, hogy ez kissé meglepte tanár urat, de úgy

gondolom, hogy egyenjogúság van. Tetszik tudni tanár úr, hogy hány

menyasszony van a lányok között a kollégiumban? Úgy burkoltan! Sok!

Nagyon sok. A fiúk miért ne lehetnének vőlegények? Természetesen úgy

burkoltan.

Kökörcsin: Itt hagyom ezt a bolondok házát! Még hogy vőlegény! A végén még én

veszem meg a kelengyét !

Gombóc: Tanár úr! Nem történik itt semmi kivetni való! .A menyasszonyom bejön hozzám

időnként – a drága- és rendbe teszi a szekrényemet. Nagyon házias! Ezért

ragaszkodom hozzá! Lenkém! Engedd meg, hogy bemutassalak tanár úrnak.

/ Kökörcsin majdnem felrobban a dühtől /

Lenke: Óh! Mezte Lenke vagyok, tisztelt tanár úr! Gyanítom, hogy nem a legalkalmasabb

pillant a bemutatkozásra.

Kökörcsin: Ön bölcs hölgyem! Gondolatolvasó! És ha tovább olvas a gondolataimban, akkor

azt is kiolvassa, hogy mik a további teendői! Gombóc! Segítsd tisztelt mátkádat,

hogy minél előbb takarja el női bájait, és a kollégiumon kívül találja magát!

/ dühöng / Veled együtt!

Lenke: Ó de mérgesnek tetszik lenni Csökörkin úr! / fiúk röhögnek / Látszik, hogy nem

tudja mi az élet! Hiába a mai tanárok minden apróság miatt balhéznak!

Kökörcsin: Gombóc! / nagyon dühös / Kísérd ki a menyasszonyodat! Kísérd gyorsan!

Nem állok jót magamért!

Lenke: Menjünk szívem! Majd kiveszünk egy albérletet! / lassan elindulnak karonfogva /

Pá!…..Pá! …..Pá ! /komikus mozgással elmennek /

Kökörcsin: Meg kell őrülni! Meg kell őrülni! Kerge! ….Kerge! / Kerge előrohan /

Kerge: Igenis tanár úr! Itt vagyok!

Kökörcsin: Kerge! Sorakoztasd azonnal a társaságot!

Kerge: A szekrényekhez sorakozni! / kiáltja /

Kökörcsin: / dühösen / Hátra arc! Irány a szekrény! Két perc múlva ragyog minden!

Megértettétek? Kerge! Csukd rájuk az ajtót! / Kerge rájuk zárja az ajtót,

Hatalmas csörömpölés /

Kökörcsin: Majd lesz itt rend! Megmutatom én, hogy lesz itt rend! Még, hogy a

menyasszonya! ! ……..Baromfi ól ! Na majd adok én nektek!

/ hirtelen elcsendesedik szekrény zaj a, tanár gyanúsnak véli a dolgot /

Kerge! Nézzük csak meg! Mit csináltak? Nyissad az ajtókat! /

/ a szekrény hátsó felén, elszöktek a tanulók /

Kökörcsin: / tétova mozdulatot tesz előre, oldalt, és kérdőn szól / Lesz itt rend?

/ egy szekrényen át, ő is távozik /

 

 

F ü g g ö n y

 

 

 

 

M E N T S Ü K  M E G  D E S D E M O N Á T

 

/ szatirikus játék egy felvonásban /

 

Szereplők: Othello

Desdemona

Jago

Cassio

Bolond

Tanárnő

Emília

Anna

Réka

Emese

Gizella

Péter

Károly

Benedek

Lányok, fiúk többen

 

Függöny, szín: / Tanteremszerű berendezés, tanári asztal, a „ falon” képek, padok stb.

Magyaróra van, a tanárnő az asztalnál áll, kezében könyv, a padokhoz megy

és szól /

Tanárnő: Gyerekek! A mai órán folytatjuk Shakespeare Othello című drámájának

tanulmányozását. Az elmúlt órán az utolsó felvonásig jutottunk el. / lapozgat a

könyvben / Igen ……..a jobb megértés, és azok kedvéért, akik hiányoztak a múltkor,

talán elevenítsük fel vázlatosan a dráma eddig elemzett négy felvonását.

Ki vállalkozik a feladatra? / csend, a tanulók egymásra nézegetnek, javasolnak valakit/

Kezdd csak el! / néven szólít valakit / Majd segítenek a többiek, Emese!

Emese: Tanárnő kérem, a jegyzeteimet használhatom?

Tanárnő: Természetesen! Használjad csak!

Emese: / elkezdi / Othello, nemes mór Velence szolgálatában. Velence hercege harcba küldi

Othellot a török ellen. Vele tart fiatal felesége, Desdemona is, aki egy előkelő

velencei polgár lánya.

További fontos szereplők: Jago, Rodrigo, Cassio, akik Othello szolgálatában állnak.

Jago gyűlöli Othellot, mert az Cassiot fölébe helyezte. El is határozza, hogy,

megbosszulja ezért.

Tanárnő: Jó ügyesen elmondtad eddig. Ki tudná folytatni? / vár egy kicsit / Fiúk!…..Tessék!

Péter: Jago aljas tervet eszel ki. A tiszta erkölcsű, feddhetetlen Desdemonát be akarja

feketíteni férje előtt. Azzal vádolja őt és Cassiot, Othello hűséges szolgáját, hogy

a férj háta mögött, összeszűrik a levet. Egy véletlen folytán sikerül is elhitetni a

szerelmes Othelloval, hogy Desdemona megcsalja őt. Jago felesége, Emília azonban

mindenről tud, és fokozatosan érik benne a gyűlölet elvetemült férje iránt.

Tanárnő: Igen, eddig vettük, s most már csak az utolsó felvonás maradt, a dráma befejező

szakasza.

Az utolsó felvonás egy várban játszódik, egy hálószobában. Desdemona egy ágyon

alszik, csupán egy gyertya ég, amely baljóslatú fényt bocsát a szürke falakra.

Othello jön: / érdemes az eredeti szövegről rövid összefoglalót felolvasni /

Tanárnő: / becsukja a könyvet, maga is meghatódott, visszamegy az asztalhoz, megtöri a

csendet / Ez hát a történet, Desdemona és Othello szerelmének tragikus története.

/ az osztály még mindig lehangolt, a lányok zsebkendőt vesznek elő, szipognak, egy

fiú is sír, nagy fehér kendőt vesz elő, törölgeti az orrát, szemét /

Mi a baj gyerekek? / megindultan veszi tudomásul a hatást /

Réka: Tanárnő kérem! Azért ez mégis csak sok! Egyszerűen már elviselhetetlen!

Shakespeare drámáiban minden tisztességes ember elpusztul.

Benedek: Úgy van! Még nem is olyan régen sirattuk el Júliát !

Anna: / álmodozva / És a szép Rómeót !

Gizella: / felpattan a helyéről / Kardjába dőlt Antonius!

Károly: / ő is feláll / Kígyó marta halálra Kleopátrát ! Elpusztult Hamlet, és a

megszámlálhatatlanul sok király! / az osztály helyesel, zúgnak/ És most itt van

Desdemona !

Tanárnő: Ez így igaz! De Shakespeare így írta meg! Mit tegyünk?

Emese: Mit? / felragyog az arca / Hát….hát….mentsük meg Desdemonát! ….És persze…

Othellot, is!

Osztály: / kiabálnak / Úgy van! Hurrá! …….Hurrá!

Tanárnő: / elégedetten / Az ötlet nem rossz! De kíváncsi vagyok, hogyan képzelitek a

dolgot, hiszen nem írhatjátok újra Shakespeare Othello című drámáját!

Károly: Arról szó sincs, tanárnő kérem. Csak a befejezésen módosítunk egy kicsit. Lehet?

Tanárnő: / kicsit gondolkozik / No! Jó! Nem bánom, kis Shakespearek! Lássuk akkor,

hogyan mentitek meg Desdemonát és Othellot !

Osztály: Hurrá! Éljen! / nagy zaj, öröm / /

Függöny

 

/ A zenekari árok fölé kijön az udvari bolond, csinál egy bukfencet,

Bolond: bizalmasan a közönségnek /

A kis tökfejek még mit ki nem találnak!

A halhatatlan Shakespeare-rel konkurálnak!

Összehordanak majd tücsköt és bogarat,

Kérem, türtőztessék egy kicsit magukat.

Ne dobjanak tojást a színnek padjára,

Derítsenek kedvet gyűlő haragjukra.

Mert hisz balgák ezek, s hiszik, én vagyok bolond,

Ki az utcán kerge birkaként bolyong.

Persze nem is sejtik, ismerem céljukat,

Hogy mi más is fűti a komédiásokat.

Tudom, hogy sajnálják a szép Desdemonát,

Közben elbliccelnek egy egész magyarórát!

/ Felmegy a függöny, Desdemona az ágyon heverész, a haját fésüli,

Othello jön, kötöz valamit a derekán /

Othello: Búcsúzni jöttem Desdemonám! Harcba szólítanak újra. Már megfújták a

dobot, peregnek a trombiták! Szívem hevesebben ver, s mint látod, arcom

elhalványodik!

Desdemona: Óh Othello! Maradj még kicsit! Mindig csak ez a háború és háború!

Soha nem lesz már egy kis enyhülés?…..Gyere, ülj le még! Az ellenség várhat

egy kicsit! Olyan sürgős neki a halál?

Othello: Óh Desdemona ! Kicsi Desdemonám……..Azt hiszed nekem könnyű! Itt hagyni

Rhodosz legszebb asszonyát?……..Látod, mily gyenge vagyok? ………..

Még kissé maradok!

Desdemona: Boldoggá teszel! Gyere, ülj mellém / Othello leül, lecsatolja az övet a tőrrel,  

megfogják egymás kezét / Nézz rám Othello / nézik egymást/ Férfias!

Napbarnított!

Ezek a szemek! Ezek a fekete szemek! Csornüe glazá!  

/ megsimogatja Othello arcát /

Othello: Míly jólesik cirógatásod! Kezednek selyme, ha betakar, feledem, hogy vár a harc!

Desdemona: / odasimul Othello mellére /

Jól felöltöztél? / nézi Othello öltözetét / Vettél fel vastag zoknit?

Othello: / felhúzza a tógát / Igen Desdemona!

Desdemona: / meglátja Othello fehér lábát/ Othello! Csak most veszem észre!

Neked fehér a lábad szára! Isteni Otthikám! Hiszen te tarka vagy! ..

……..Mint egy cirmos bab ! / puszit ad neki /

Othello: Ugyan kedvesem! Semmiség az egész! Egy kis anyajegy csupán!

/ előveszi homokóráját, megnézi / Te jó Zeusz! Megállt az órám! /felugrik /

Kifogyott belőle a homok! Rohannom kell Desdemonám ! / az ajtóból még

visszafordul / Ha le nem vág a török, holnap estére megjövök !

Desdemona: / észrevezi, hogy az övvel együtt a tőr is az ágyon maradt /

Várj Othello ! Várj! Othello: Mi történt kedvesem ?

Desdemona: Itt hagytad ezt a……a…a………ezt a bicskát !

Othello: / visszamegy Desdemonához / Látod, mily feledékeny vagyok? Szépséged

mentségem csupán, mely mindig elbizonytalanít, mint zsenge kamaszt az első

szerelem! / felcsatolja vagy köti az övét / Ég veled Desdemona ! Ég veled!

/ elmegy /

Desdemona: Ég veled Othello! / feláll / Térj vissza győztesen! / integet, elmegy ő is /

Bolond:

És megindult az ádáz küzdelem,

Hajó süllyedt, vér folyt a tengeren.

Csáklyával rontott uramra a török,

S ekként kiáltott, mindent összetörök!

És összecsapott hajó és uszály,

- Még mondani is rossz, de nékem muszáj.

Még dúlt a harc, s jött Poszeidon,

Eget verően nagy hullámokon.

Ő megadta a kegyelemdöfést,

Ki ott megmaradt, mondhatja szerencsés!

 

/ közben bejön a színpadra Desdemona, Emilia, Cassio és Jago, más szereplők is.

Valamelyik irányba nézegetnek, várják a hírt. /

Desdemona: / kétségbeesve tördeli a kezét / Biztosan elveszett ! Óh istenem! Mily

boldogtalan, vagyok Oda a férfi, ki mindennél többet jelent nekem!

Cassio: Ne emészd magad asszonyom! Othello visszatér! Ő hős, elpusztítani nem lehet!

Visszajön! Biztosan tudom!

Desdemona: Igazad legyen Cassio !

Hírnök: / kiabálva szalad / Hajó közeleg! ……………..Hajó közeleg ! …/ összeesik /

Emília: Látod asszonyom! Talán már itt is van Othello!

 

 

 

 

Jago: / oldalra mondja a közönségnek / Remélem, hogy elpusztul az a fekete sátán!

Életem megkeserítője. Csak jönne már a hír, hogy Othello nem él. Mily

öröm ünnep lenne számomra ez a nap!

/ kintről kiabálás hallatszik / Éljen a győztes! Éljen Othello !/ kíséretével

együtt belép Othello /

Desdemona: Hála néktek egek, hogy megmentettétek őt! / odarohan Othellohoz, mellére

borul /

Othello: / pátosszal / Köszöntelek benneteket Rhodosz polgárai! Szigetünk megmenekült, az

ellenség a tenger fenekén alussza örök álmát! Örüljetek hát! Vigadjatok!

Táncoljatok! / Ő is táncol Desdemonával, nagy mulatás kell rendezni /

Jago: / félrehívja Othellot a zenekari árok fölé, Emilia észreveszi és követi őket /

Szavam volna hozzád jó uram, ha megengeded! Bár tudom, hogy örömöd

csordultig, rontani ezt nehéz nekem. De mint hű szolgádnak, úgy érzem

kötelességem elmondani, bár süllyednék el inkább.

Othello: / boldogan, semmit sem sejtve / Óh, mi lehet oly fontos kedves Jagom? Mulass

inkább! Most van rá okunk, a béke köszöntött Rhodoszra!

Jago: / gonoszan, képmutatón / Uram az irántad való hűségem nem enged hallgatni. Bár

képes lennék erre.

Othello: Szólj hát Jagom, ha olyan fontos a dolog!

Jago: A szó alig jön számra. Óh a titkot miért csak én tudom? / még tovább kínozza

Othello kíváncsiságát /

Othello: Mondd hát barátom, ne nyomja lelkedet titok!

Jago: Uram ! Nőd, akiben annyira megbíztál, nem méltó hozzád.

Othello: / megdöbben/ Jól hallok Jago? Gondold meg, mit beszélsz!

Jago: Jól hallasz uram ! Figyelj hát! Mint szóltam, nem méltó hozzád ez a nő!

Megcsúfolta szerelmedet! Szerelmes Cassioba, és éjszakánként véle hentereg

Nézd, most is, hogy enyelegnek! /semmi jele az enyelgésnek /

Othello: Ez hihetetlen! Ez nem lehet igaz!

Jago: Szívem szakad meg uram, hogy ilyen fájdalmat okoztam, de ez a valóság! Egekre

esküszöm! Igaz!

Emília: / oldalt állva / Ez a sátán, pusztulást okoz! Meg kell akadályoznom. Hogy lehet ily

rút az emberi faj! És még a férjemnek fogadtam el!

Othello: /megtébolyodva szól / Elég a vígságból jó polgárok! Pihennünk is kellene már!

/ durván megrántja Desdemonát / Beszédem van veled! / mind elmennek, csak Emilia

és Jago marad a színen /

Jago: / elővesz tőrét és Emiliának ront/ Megöllek te némber! Hallgatóztál? Most már

ismered titkomat! Pusztulnod kell! /ráront Emíliára, emeli a tőrét, nagy dulakodást

rendeznek/

Emília: Ne tedd ezt Jago!…….Én egyetértek veled……látod ……nem fedtem fel Othellonak

szándékodat. Mit gondolsz, nekem öröm talán teljesíteni Desdemona minden óhaját?

Én is szeretnék gazdag, előkelő lenni!

Jago: / megenyhülve / Látod te dőre nő, megjött az eszed, s fejed lágya lassan benő. Nem

érted milyen pompás alkalom, hogy becsvágyam létráján feljebb léphetek ?

Othello, ez a fekete szörnyeteg elpusztítja majd Cassiot, Desdemonát és ezzel

önmagát! Érted? Enyém a hatalom! / eszelősen képzeleg /

Emília: / félre mondja a közönségnek / De milyen áron te lator! Pusztítod, ki szennyes

lelkednek ellenére való, érdeked keresztezik. Az ég rogyjon rád! Pusztulnod kell e

földi létből te sátán, hogy ne álljad útját szépnek és a jónak!

Jago: / valamit észrevesz / Mit motyogsz te ostoba nő!

Emília: Nem……..nem szóltam semmit…..csupán arra gondoltam, hogy ezt meg kell .

ünnepelni . / előhúz egy üveget / Nézd csak Jago !

Jago: Mi az Emilia ! Cinzano ?

Emília: Nem Jago! Ez nem Cinzano! Ez tokaji aszú! Ötputtonyos! A borok királya a

királyok bora!

Jago: Add azt a flaskát gyorsan, hagy oltsam szomjamat !

Emília: / készségesen, hiszen ezt akarta / Igyál Jago ! Igyál csak! / Jago iszik / Még igyál!

Felvirradt a napod/ Jago mohón iszik /

Jago: Tölts még Emília ! / iszik/ Micsoda nedű !………..Hukk……..add már ide azt a

pintet, mit sajnálod.

Emília: / odaadja / Igyál csak, remélem, hogy jólesik!

Jago: / tántorogva / Micsoda bor ez a tokaji ! / rogyadozik / Egy kicsit elnehezedett a fe …….

.fe…….fejem! Lepi…….pi…..pihennék …….ki……ki …..kicsit…

Emília: Gyere csak te sátánfajzat ! Essél a verembe, amit másnak ástál! Irgalmazzon néked

az ég ! Elbújok itt s megnézem végzeted! / lepedőt tesz Jagora, hogy megtévessze

Othelló /

/ Desdemona jön sírva, felindultan, Emilia előjön /

Desdemona: / összetörve / Mit vétettem istenem, hogy így sújtasz reám! Othello vádjai

szivem összetörték…………Én hűtlen ? ………Hiszen szívem csak őt ,………

szereti, nem ismert senki mást !

Emília: Drága asszonyom! Ne vádold önmagad! Minden baj okát tudom. Jago vádakat

koholt ellened. Kihallgattam minden gonosz szavát, amivel Othello tiszta szívét

összetörte.

Desdemona: Ismerem a vádakat Emilia. Othello rám zúdította minden részletét a szennynek,

csalódottságában életemre tör. Szobámba küldött, hogy imádkozzam, kikötötte,

hogy egyedül legyek, s téged küldjelek el. Megöl, majd meglátod……ártatlanul.

Azonnal itt lesz, és végem nekem!

Emília: Azt nem engedem! Pusztuljon a gaz fajzat! Jago fekszik az ágyadba úrnőm! Ha jön

Othello, azt hiszi, te fekszel ott asszonyom. S bízzuk a sorsra az

igazságszolgáltatást!

Desdemona: De megöli Jagot!

Emília: Ezer halál is kevés volna a gaznak! Hogy tud az isten ily torzszülöttet teremteni?

Menj a másik szobába asszonyom, hívlak majd nemsokára. Én maradok.

Desdemona: / lassan elindul / Már élő halott vagyok csupán! Milyen sors vár még reám?

/ Emilia visszabújik az ágy mögé, Jago horkant egyet, kísérteties fény van a

színpadon, homály, Othello nem észleli a cserét, felindultan, önkívületben közeledik

Desdemona ágyához /

Othello: Már alszik is a céda! Bűnös lelke, lám, hogy tud nyugodni! Mint jóllakott vad,

gyepnek hűvösén. Nyoszolyám, mely nem rég lelkem és testem mulató tanyája volt,

most a becstelenség és a bűn szimbóluma lett……..Irgalmas ég , ezt nem bírom

tovább! Meg kell halnod te némber! …….Megfojtalak, mert utálom a vért ………

./kicsit oldalra mondja a közönségnek/ és közismerten humánus vagyok!

Közeledik az ágy felé, most már az alvóhoz szól /

Mostál nyakat ma este Desdemona ! / vészjóslóan mondja /

Emília: /: az ágy mögül, elváltoztatott hangonl / És te megmostad a koszos lábad Othello?

 

 

 

 

 

 

Othello: Hah ! Még replikázik is a halálos ágyán / közeledik / De miért remeg a kezem?

/ nézi a kezét, tényleg reszket / Persze, hiszen ritkán szoktam a feleségemet

megfojtani………….igen ………még mindig szeretem őt !

Légy erős lélek!……..Nem kegyelmezhetek ! / az ágy szélére ül/ Még egy

búcsúcsókot adok Desdemona, és csókoddal halok meg!

/ odahajol, Jago horkant, Othello hirtelen feláll / Úristen! Ez a nő újabban iszik is!

Mint egy talponálló olyan a szaga! Még egy adalék romlottságának bugyraiból!

/ kezét újra felemeli, fojtáshoz készül / Itt a véged!………/ Jago „hukk” hangot

hallat / Mi az, hogy hukk? Itt nem lesz több hukk! Ez volt az utolsó hukkod te

csalfa nőszemély!/ nekiesik a torkának, az meg sem moccan / Hogy ennek milyen

bivalyerős nyaka van! Meg sem reccsen a kötőszövet! Lám a lelkével együtt

a teste is elvadult! / újra neki kezd a fojtogatásnak / Nem engedhetek! Erőm van,

talán elég. / fojtogatja / Így! ……….így ……pusztulj! / Jago hangokat hallat / /

/ Othello abbahagyja a fojtogatást / Remélem, hogy kifogyott már belőled a szusz!

/ hallgatózik, / Most már nem izeg többé! / letörten / Idejutottam!

Gyilkossá váltam! Asszonygyilkossá! Undorodom magamtól. / nézi a kezét /

Beteljesültek apám szavai, aki azt mondta a szülőágyán: egyszer életemben eljön a

pillanat, amikor elhangzik az obligát kérdés: To be o not to be ! / Tu bi o nót tu bi /

Egy kicsit magyarosabban: „Lenni, agy nem lenni!” Sorsom megpecsételődött!

Nőm holtan hever lábaim előtt! Végzetem közeleg! A nagy kérdés eldőlt: lenni?

vagy nem lenni? / felemeli a tőrt / Nem lenni!

Emília: Lenni! És lenni! / előrohan / Élni fogsz Othello! Nem Desdemonát ölted meg,

hanem a gaz Jagot / lerántja róla a takarót / Ő szőtte ármány cselszövéseit, hogy

boldogságotokat szétzúzza önző érdekeiért. Desdemona mindig is hű volt hozzád te

féltékeny, ösztönös Othello! Cassio a legtisztább lelkű alattvalód!

Othello: / önváddal, fejét fogva szenved/ Óh, én vadbarom! Hogy nem láttam át a helyzetet.

Restellem magam!

Bocsássátok meg naivságomat. De hol van Desdemona ?

Emília: Jöjj asszonyom! Férjed szívrepesve vár! A cselszövés szálait kibogoztam!

/ Desdemona jön, Othello odarohan hozzá, összeborulnak / Örvendjünk! Vigadjunk!

/ zene, tánc, nagy mulatotás, fekete szemek /

Bolond: / előre jön a zenekari árok fölé /

Végül is hát, jól végződött ez a „véres dráma,”

És mindnyájunk számára, van is tanulsága.

Ha az élet bonyolult, s megoldani nehéz,

Szedje össze mindenki józan paraszteszét!

/ az egész társaság táncolva, énekelve előre jön a színpadon, és elköszön /

 

 

 

 

 

F Ü G G Ö N Y

 

 Folytatása következik...